Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

in arcibus Gywla et Zathmar contra Turcas, nominis Christiani hostes acerrime exhibuit et impendit. Címerképe: levágott török fejet taposó fehér ló, rajta a lovag kivont karddal ábrázolva. Kihirdetve: 1575 november 9-én Miskolcon, Borsodmegye közgyűlésében. (Genealógiai Füzetek 1904. évf. 26—27. 1.) 658. Pozsony, 1572 április 5. Radéczi István püspök, kamara-elnök gyulai Gaál Andrásnak. Hűsége jutalmául, kivált, hogy Gyula vára ostromakor élete veszélyeztetésével a várba ment, annak megtartására intvén Kerechéni László várparancsnokot, néhány váradi szőlőt adományoz. (Karácsonyi hagyatékából, 1798-i hiteles átiratban.) Megjegyzés. Gyula vára eleste után a Gál-család többi tagja is elbujdosott, ki amerre látott. így Gál Istvánt 1569-ben Báthory Gábor szolgálatában találjuk, később (1574-ben) meg Szatmárt lakott. (Karácsonyi János jegyzeteiből.) Ez év május 17-én érkezett Konstantinápolyba az a 96 magyar vitéz, akiket a gyulai törökök elfogtak a simándi vásárra ütésükből visszatérőben s köztük egy Gyulay Balázs nevű is. (Takáts Sándor : Rajzok a török világból I köt. 367. 1.) 659. [Wien, 1573 március eleje.] Vitéz János egri katona Rudolf királynak. Hűséges szolgálataim fejében kérem, dignetur mihi possessionem Bekes vocatam, quae olim ad Gywla possessa fűit, nunc vero Turcis est subiecta et per nonnullos ad Agriam utcunque sine ullo certo titulo possidetur mihi . . . clementer conferre s azáltal extremam paupertatem meam, melybe jizetetlenségem miatt családommal jutottam részben segítni; etc. Mellékelve Verancsics Antal esztergomi érsek ajánlása 1573 március 1-ről, mikor őt könyörgésével Pozsonyban felkereste. (Orsz. ltár. Budapest. N. R. A. fasc. 1683 No. 16.) 660. Eperjes, 1574 június 15. Czobor Imre nádorhelyettes Szénás falu ügyében. Gál István, Békés- és Zarándmegve egykori alispánjának tanúvallomása arról, hogy Szénás hajdan Gyula várához tartozott. (Békésmegyei Évkönyv XIV. köt. 40. 1.) Megjegyzés. Érdekes tudnunk, hogy Szénás falut Décsével együtt Miksa kilráv két évvel előbb (1572 október 26-án) Szénássy Istvánnak adományozta, tehát fenntartotta felette rendelkezési jogát, habár az már — Gyula eleste óta — török fennhatóság alá tartozott. (Ugyanott, 32. 1.) 661. Buda, 1576 december hó. Musztafa budai basa a gyulai bégnek. Tudtára adja, hogy ha Erdélyországra valami ellenség indulna, menten menjen, ahová a szükség kívánja és segétséggel legyen, amint a váradi kapitány ez irányú levelét veszi ; etc. (Szalay László: Erdély és a porta — Pest, 1862 — 316.1.) 28*