Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

613. Augsburg, 1566 április 20. Miksa király Károly főhercegnek. Kerechéni jeltételei, melyek elfogadása esetén hajlandó a gyulai kapitányságot újra elfoglalni. A király megjegyzései, megbízván testvérét, hogy vele tovább tárgyaljon. Rendeletemre, hogy késedelem nélkül siessen Gyulára, Kerechénitől választ kaptam, amelyben pontonként felsorolja ismét követeléseit : 1. Ut sibi daretur is militum numerus, qui ad defensionem illius loci, considerata amplitudine et capacitate sufficeret. 2. Ut sibi subministrarentur bombardae, pulveres, bombardici globi et alia necessaria. 3. Ut militibus Julensibus non solum debita stipendia solverentur, verum etiam in futurum, quae nondum emeruissent, duorum vei trium mensium stipendia numerarentur. Ezenkívül kíván 1500 katonát. De megjegyzi, hogy : quo sibi in futurum nihil detur, se propria sua bona oppignaturum, ut aliquid pecuniae colligat, unde habét quod militibus, quorum móres bene norit, posset futura stipendia suppeditare, dummodo a nobis per litteras clementer assecuretur, quod ipsum, vei si ipse moriatur, heredes suos de iis, quae ipsum in solutionem militum nostrorum expendisse probabilibus quietantiis comprobabitur, contentaturi simus. Válaszom mását csatoltan küldöm, de ajánlatát nem fogadhatjuk el «exempli causa, ne forte alii postea idem petant et talibus conditionibus servitia sua astringant». Tárgyaljon tehát vele ily értelemben, meggyőzvén «quod nobis futurum esset valde onerosum ipsi novi aliquid dare vei concedere, quod antea non fuerit in usu», habár teljes jóindulattal vagyunk is iránta. (Staatsarchiv. Wien. Hungarica. Bék. Évk. VIII. köt. 44—45. 1. Károlyi Árpád kivonata.) Megjegyzés. A jelzett levélben a király elismerő szavakkal utal Kerechéni érdemeire és helyismeretére, amiért lemondását nem fogadhatja el ; fiára vonatkozó kérelmét azonban teljesíti, hogy : ad te per dispositos equos siessen.

1 (U. ott, 46. 1.) 1 Vájjon hol szolgált az s látta-e még életben édesatyját, Gyula ostroma alatt? 614. [Wien, 1566 április 20.] Kerechéni László főkapitány az Udvari kamarának. Nem tudja pontosan, mennyi dézmát szed a váradi püspök a gyulai uradalomból, de ő maga neki korábban évi 550 forintot fizetett tized fejében. Papírba nyomott ovális kámeás gyiírüpecsétjén valami nyilazó Amor. Mellékelve: Forgách Ferenc váradi püspök kérvénye, hogy 1500 forintnyi dézmahátralékát a Magyar kamara neki utalja ki, de ez viszont azt a felterjesztést tette (Pozsonyban, 1566 május 2-án,) hogy miután Békésmegyének majdnem egész területe török hódoltság s így a dézmának felét a török szedi, e háborús időkben a püspöknek legfeljebb 200—300 forint volna fizethető, ámbár másfelől évi 550 forintért bérbe adható lenne a dézma Kerecséninek, ha megengedik neki, hogy azt ő maga gyűjtse be.