Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

— rettenthetetlen erélyével — nagyjában végrehajtotta, Kerechéni tapasztalatból tudta, mily nehezen juthat pénzhez és zsoldhoz a királytól, illetve a Magyar kamarától s tudta azt is, hogy Gyula várát az állandóan fenyegető török veszedelemmel szemben csupán jól felszerelt és pontosan fizetett őrséggel és dúsan megrakott eleségraktárak birtokában védheti meg. Ehhez persze elsősorban pénzre volt szüksége, azért kötötte ki most azt is, hogy megállapított járandóságát a csehországi adóból kapja. Ezzel Gyula érdekét rendkívüli ügyességgel a német birodalmi császári politika érdekkörébe sikerült soroznia, remélvén, hogy ezentúl majd tán többet fognak a vár dolgával törődni Bécsben, ahol, valahányszor Kerechéni pénzt és sereget kívánt, mindig azzal fújták le, hogy felesleges a várőrség erejét növelni, a törökkel fennálló frigykötés idején ; hazafias aggodalmait túlzottaknak bélyegezvén, amely pedig a mindegyre aggasztóbb tényekből táplálkozott. Kerechéni győzelmét különben erélyes, büszke, öntudatos fellépése biztosítá, mely még a királynak is imponált. Ez a jellemvonás egyébiránt nem is annyira egyéni, mint úgyszólván általános volt ezidőben főurainknál, akiket a nagy vagyon tett ilyenné, tudván, hogy gyakran kapzsisággal szerzett jövedelmöket a legtöbbször vissza kell adniok a hazának, melynek védelmében küzdöttek és véreztek, anélkül, hogy kellő anyagi támogatásban részesültek volna a császári udvar mindig üres kincstárából. Ilv viszonyok mellett nem is lephet meg, hogy az emberek gondolkodásmódja anyagiassá vált s azt a kényelmes, múlatós nagyúri élet szeretete is növelte. A pénz- és vagyonszerzés emésztő vágya általános jelenség a XVI. században s így érthető, hogy főuraink a földi javak hajszolásában egymást felülmúlni, vagy tán helyesebben megelőzni igyekeztek. E tekintetben nem elégedtek meg az ősi birtokuk határában lekvő, vagy netán tisztségök helye körül elterülő gazdátlanná vált jószágoknak a királytól vagy a nádortól való megkérésével, hanem olykor a harmadik vármegyébe s gyakran az ország legtávolabbi részéig elkalandoztak meglepően szerénytelen, sőt szemérmetlen kívánságaikkal, ha neszét vették, hogy valami falu vagy részjószág birtokosának hűtlensége folytán, vagy tán magvaszakadtéval a kincstárra szállott. Szembeötlő, kitűnő példa erre a nagy törvényalkotó Werbőczy István, akinek Magyarország minden vármegyéjében volt legalább egy jószága ; kisebb mértékben pedig Békésmegyéből maga Kerechéni László. Hiszen jóformán alig vette át Gyulán főkapitányi tisztjét, egyszerre két jószágba iktatta be magát: a Kállayak elkobzott javaiba és Mezőtúr, majd Orosháza birtokába.

1 Ezeket egyéb kisebb-nagyobb birtokszerzés követte, melyeknek számát nyilván maga sem tudta. Csak azt látjuk, hogy igen jó viszonyban élt Nádasdy Tamás nádorral, akitől így az alábbi jószágokat kérte s kaphatta meg egymásutáni sorrendben : a hűtlenségbe esett Druskóczy István három faluját Varasdmegyében; a hűtlen Chombolv Miklós három trencsénmegyei meg több csanádmegyei faluját; a hűtlen Lénárti István Keresztúr faluját Csanádmegyében ; a fiutódok nélkül elhúnvt Jugay Jánosét meg a hűtlen Bagdy Ferencét, ugyanott; a magtalanul elhalt Zokonay János ősi zokonai birtokát Temesmegyében ; a hűtlen Thelegdv Mihály négy faluját és több pusztáját Csanádmegyében s az ugyancsak hűtlenségbe esett Posár János oroszlánosi és keresztúri birtokait, ugyanott.

2 Kerechéni különben a császári udvarból soha üres kézzel nem tért haza, sőt megtörtént egy ízben, hogy Ferdinánd királytól egy és ugyanazon a napon (Bécsben, 1564 április 4-én) egyszerre tizenegy jószágra kapott adománylevelet, még pedig hármat hét baranyamegyei, három aradmegyei meg egy temesmegyei birtokra, amint arról értesült, hogy azok birtokosai fiúutódok nélkül haltak el.

3 így esett, hogy ezidőben Csanádmegyének már jóformán a fele Kerechéni László kezébe jutott s ottani jószágainak száma a százat is meghaladta.

4 De birtokai voltak a távoli Temesmegyében is, ahol a királytól — még 1561-ben — megkapta volt a hűtlenség bűnébe esett Hagymási Kristóf Bogáros, Pakacz, Billéd, Becskerek, Berekszó, Vaja, Szilas és Páznád falvait.

5 1 Mindkét beiktatás Gyulán 1561 november 25-én ment végbe a szokásos formaságok közt ; Békés vm. története III. köt. 22 és 86, valamint 155. 1. 2 Az Országos levéltári «Index protocolli donationum palatini Thomae de Nádasd» adatai alapján. 3 Szövegök az Orsz. ltár. Liber regius III. köt. 804.1. 4 Felsorolva Borovszky id. m. 198. 1. 5 Pesty Frigyes : Magyarország helynevei (Budapest, 1888) I. köt. 248. 1.'