Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

megkapóan, mivel végig részt vett bennük épp a mi várunkban való vitézi szolgálata alatt.

1 A Balassa Bálint nevét megörökítő jegyzékekre a hadi levéltárban akadtam, sok egyéb más fontos írat kíséretében. Ezek közt külön említést érdemel Kerechéni László gyulai várkapitány, békés-zarándmegyei főispán több sajátkezű levele, valamint Gyula várának az a pompás leírása, melyet Porthen Fülöp Jakab ezredes közvetlenül annak visszavétele után (1695 január 15-én) készített róla, a várban talált lőszerek leltárával együtt. Ezekhez járul Lambion Lambert császári mérnök az a két gyönyörű térrajza, melyek egyikén még a felgyújtott Gyula város égését is színesen ábrázolta, háttérben a Sarkadig terjedt gyulai tóval s a bennök himbálózó nádrengeteggel. Mirandula Pál mérnök 1562-ből való rajza mellett, ezek első, megbízható térrajzai Gyulának, melyek szemlélete — most tán először — nyújt hiteles képet fekvéséről és kiterjedéséről, mely sem a leginkább elterjedt Zündt-féle rézmetszeten nem hű, telve lévén mindenféle képzelt részletekkel, sem azon, amely Károlyi Sándor táborában készült 1705-ben. Rendkívül nagy eredménnyel dolgoztam a kamarai levéltárban is, ahová a Haditanács a pénzügyi elintézést kívánó iratokat hivatalból áttette. Különösen becsesek az itt talált anyagban a gyulai várőrség lovasainak 1564-i névsora s a gyulai uradalom jövedelmének jegyzéke, valamint a gyulai számadások megvizsgálásáról szóló jelentések és leltárak. Értékesek Gyula város felterjesztései s azok a többi, pénzsegélyért esedező levelek, melyek írott bizonyságai annak, mennyire nem törődtek Bécsben Gyula vára sorsával, miután az ország pénze sok más egyébre kellett, dacára utolsó magyar parancsnoka, Kerechéni ezret meghaladó írásbeli sürgetésének és folytonos jóslatszerű fenyegetőzésének, hogy ha meg nem segítik, a vár el fog veszni. Bécsi kutatásaim után Münchenbe mentem az ottani becses levéltári anyag átnézésére. Ezt György brandenburgi őrgróf vitte magával a Hunyadiak kiterjedt levéltárával együtt, mikor 1525-ben eltávozott hazánkból. E tettével örök hálára kötelezte a magyar történettudományt, mert ez a páratlanul gazdag levéltár másként Gyula elestekor elpusztult volna. Az Ansbachban elhelyezett levéltárból 1786 végén II. József rendeletére 1166 levél haza jutott s azok ma az Országos levéltárban vannak ;

2 amit tehát ezek közül közlünk, azt «Ansbachi» jelzővel különböztettük meg a többitől. A később a müncheni állami levéltárba átköltöz1 Az 1564-i zsoldjegyzékre már néhai Takáts Sándor ráakadt, tárcacikket írván a gyerekkorú Balassa Bálint gyulai szerepléséről a Budapesti Hírlap 1910. évf. 256. számában. 2 Erről az első hírt Kovachich Márton György történetírónak köszönhetjük, a «Merkúr von Ungarn» 1786. évf. 2. füzete 239. lapján, melyből megtudjuk, hogy a nagy értékű okleveleket hat ládában a híres Spiess Fülöp Ernő ansbachi levéltárnok hozta le Plassenburgból Bécsbe, ahol azok leltározását Schmidt udvari tanácsos vállalta magára. Utána Décsy Antal írt az ügyről «Magyarországi királynék» c. műve (Bécs, 1790) 84. 1. Majd Cornova «Leben Josephs des 2-ten» c. munkája (Prag, 1801) 281—2. lapján, azt is feljegyezvén, hogy József császár örömében ezer forinttal jutalmazta a tudós levéltárnokot az oklevelek gondos leszállításáért. V. ö. Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Nationalis Hungaricae Széchéniano-Regnicolaris II. köt. 161. 1. Iványi id. m. 63—64. 1.