Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)
illo concludi commode non potuerit, elhatároztuk certos fideles et authoritate quadam praeditos commissarios Hungaros, quibus unus aut altér Germanorum addendus erit, quamprimum Gywlam allegare iisque certam pecuniarum summám cum panno in solutionem militum attribuere, meghagyván nekik, hogy megállapítsák, hány katonának kell ott lennie iuxta regnicolarum constitutionem s hányat lehet esetleg elbocsátani, hogy létszámuk most hoc induciarum tempore aliquo modo minui possit. Biztosaink arról is tárgyaljanak, miként lehetne ex agricultura et reliqua rei domesticae cura nagyobb jövedelmet szerezni csekélyebb költségek mellett. Mivel pedig sok katona elhunyt vagy Erdélybe távozott, ellenőrzendő zsoldjegyzékök, ne solutio fiet non necessaria, mire nézve a biztosok rendelkezésére bocsátandók a korábbi számadáskönyvek is. Quo pacto autem cives Gywlenses contra ipsum Kerecheni conquesti sint, ex adiecta eorum supplicatione cognoscetis s azért rendeljük, hogy azt is átadjátok a biztosoknak, ut re per commissarios intellecta, panaszuk orvosoltassék. Azt is óhajtjuk, si in posterum Kerechenio contrascriba adiungeretur, annak személyét jól megválasszátok. De ha commissarii nostri cum eo convenire possent, ipsémét solus arcem sine nostra molestia interteneret absque contrascriba, non impediremus. Végül, diligenter quoque deliberandum, ex quibus comitatibus Dica eo destinari possit, et in quanta summa ; etc. Ex Arce nostra Posoniensi, die 14. Novembris. Anno etc. Sexagesimo tertio. (Orsz. ltár. Budapest. Ben. res. vol. 573 fol. 151—2.) Megjegyzés. A fenti rendelet alapján a Magyar kamara elkészítette — a király nevében — a biztosoknak adandó részletes utasítást, egész mondatokat szószerint átvéve belőle, végén arra is kiterjeszkedvén, hogy ha Kerechénivel megegyezésre nem jutnának : quis status eius loci optimus institui posset, quo in saluti eius ipsius arcis et oppidi terrarumque illarum maximé consuleretur, tum nos curis molestiisque, quas hactenus sumus perpessi levaremur. (Keletnélküli fogalmazványa az Orsz. ltár Liber instructionum rendezetlen részében.) 522. Pozsony, 1563 november 15. Ferdinánd király Balásdeák Márton gyulai vitéznek. A törökök elleni vitézségeért kiemeli «polgári és nem-nemesi sorából» s neki címeres nemeslevelet ad. Címere : két részre hasított jobb részében, kék mezőben, vörös turbános szaladó török, hosszú barnás bugyogós ruhában ; arannyal festett bal mezejében bokáig érő veres dolmányba öltözött bajuszos magyar hadfi, fején vörös sapkával, jobbkézben tartott egyenes karddal a törököt űzve. (Károlyi-család oklevéltára III. köt. 343—346. 1. Gímerképével, amely Békés vm. története I. köt. 147. lapjához mellékelten is megjelent színes hasonmásban, fekete vonalrajzban pedig ugyanott, a III. köt. 20. 1.) 523. Pozsony, 1563 november 27. Miksa király atyjának, Ferdinánd királynak. Kerechéni László gyulai főkapitány útban hozzá: a királyhoz, ajánlja kegyeibe. Venit huc ad me Magnificus Ladislaus Kerecheni de Kanyafölde, Sacrae Caesareae M tl s consiliarius, necnon Giulae et inferiorum regni Hungáriáé partium
