Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

Továbbá Nagyságos, kegyelmes uram, az én jószágomat Gál Bertalan, aki Gywlábul imitt az ő felsége végházábul szekve ment volt el, mikoron Kazon passa Gywlára jütt volt, Wyzkelety Jakabbal és Zenthpaly Péter dejákkal, az Deseffy uram szolgájával, elkérte Jaksyth Jánosnak magvaszakadt névvel azt az jószágot, Kwpát és Dombegházát, kit Nagyságtok által az én kegyelmes uram, Ferdinánd császár nekem jámbor szolgálatomirt adott firul fira

1 Jaksyth Péternek magvaszakadtul, mert iktattam es ország tervéne szerint abba magamat, még mikoron érsek uramat szolgáltam. Akkoron Jaksyth János es mind az atyjával meg holt volt Jaksyth Péterrel, mikoron azt az jószágot császár nekem adta és ugyan királra szállott volt magvaszakadtul az jószág. Azért én az jószágot birom és igazságom vagyon róla. Kenyergek Nagyságodnak, mint kegyelmes uramnak, Nagyságod méltóztasson jó gyámolom lenni abbul ő felségénél énnekem és segiteni ő felségénél abba az jószágba engemet megoltalmazni, mert én hiven és jámborul ő felségének itt szolgálom, ne adná senkinek az én jószágomat ő felsége, kit Nagyságodnak erekil meg szolgálom, mint kegyelmes uramnak. Kegyelmes uram, az Gal Bertha, ki Mágochy urammal ő felsége elétt perlett az tebb Gálokkal reám támadtanak volt itt, hogy im itt szalma koszorú nevet keltettenek hozzája, hogy tervénbe neki azt itiltik volna. Én rá nem keltettem, de mind az gyulai vitézek es azt mondtanak neki, ők es hallották ; nekem itt illetlen szókat szóltanak, kiket tilek én nem érdemlem, mert nem illendé dolog én hozzám, sem az ő gonosz szókat rám nem veszek, mert tudja Nagyságod, hogy Kastallanffy János jámbor volt és az ő nevét, hírit az enyimmel egyetembe akarom oltalmazni. Nem csalók nemzetségéből, kegyelmes uram, mi vagyunk, hanem jámbor nemzetségbűl, mivel hogy kegyelmes uram ők az sárba hevernek, azt akarnáják, hogy jámbor személekre es az ő sarokat kenhetnének, de az Istenbe nagy hitem vagyon, kegyelmes nagy uram, hogy rám az ő sarok nem ragad. Azért kenyergek igen Nagyságodnak, mint kegyelmes uramnak, emlékezzék meg Nagyságod az én atyámnak szolgálatjárul, Nagyságod szólítaná meg ott fenn Gál Bertát az én tisztességem mellett, kit nekem itt szóllott ; tetszessik itt ez vitézek kezett, hogy Nagyságod nekem jó uram és jó gyámolom, hogy én es dicsekedhessem az vitézek kezett az Nagyságod én hozzám való jó akarattal, kit Nagyságodnak erekil akarom meg szolgálni, mert Isten után csak te Nagyságodban minden bizodalmam vagyon és Nagyságodtól kegyelmes választ várok. Az úristen Nagyságodat mind az te Nagyságodhoz tartozókkal sok esztendőkbe minden jóval meg tartsa. Dátum Giule, 5. die lulii 1559. (Orsz. ltár. Budapest. Nádasdy-missilisek. Sajátkezű.) 1 írva így : fVrwrfvra. 409. Gyula vára, 1559 július 9. Bornemisza Benedek várkapitány Nádasdy Tamás nádornak. Pénzt sürget fizetetlen őrségére, mert különben sokan eltávoznak ő Felsége házából. (Orsz. ltár. Budapest. Nádasdy-missilisek. Kiv. Békés vm. Évkönyve VIII. köt. 97. 1.) 410. Wien, 1559 július 10. Miksa király Hohenwarter Farkasnak. Rendeli, hogy «zu Giessung etliches Geschütz gen Gywla sechzig Centen Kupfer» küldjön. (Hofkammerarchiv. Wien. Oest. Gedenkbücher 83 fol. 122.)