Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

Megjegyzés. Nevezetes eseménye volt még ez esztendőnek, hogy Gyula város követei ősz végén megjelentek a bécsi magyar kancellárián s ott bemutatván Oláh Miklós esztergomi érseknek a város kiváltságait magában foglaló és II. Lajos király függő pecsétjével megerősített 1516-i pergamen-oklevelét, azt Ferdinánd király által is elismertették. Az 1557 november 21-én kiadott új oklevél magában foglalja Mátyás király 1476-i privilégiumát, melyet Ulászló király 1492-ben átírt és kiadott ; viszont Corvin János 1496-i kiváltságlevelét egyidejűleg egy másik külön oklevélben erősítették meg.

1 Ugyanakkor — 1557 november 23-án — Gyula vára követei királyi hozzájárulást (consensus Regius) nyertek a zarándmegvei Kerekegyház nevű pusztájukra, melyet Pathóchy Ferenc «civibus Gywlensibus pro diversa eorum damna ac merita fecisse dinoscebatur.» Három nap múlva (1557 november 26-án) pedig Warga Boldizsár és Ingái Gergely gyulai polgároknak sikerült a királytól a pártos Olchárdi István diák, Waydaffy Damián, Kendi Gáspár, Kenderesi Péter, Nadánvi Mihály és Rethlen Gábor Elek, Gyula, Warsán és Ság zarándi, valamint Antii bihari «per infidelitatem» elkobzott jószágaiból egy huszonöt jobbágv erősségű birtokot szerezniök. (Orsz. ltár. Liber Regius III. köt. 467. 1.) 1 Ld. szövegüket fentebb, 37. és 53. sz. a. 373. Csorgó, 1-558 január 1. Kerechéni László kapitány Oláh Miklós esztergomi érseknek. Köszöni bizalmát, amellyel a király nevében neki a gyulai főkapitányságot felajánlta. De nem fogadhatja el, hanem maga helyett Geszti Jánost ajánlja jó lélekkel arra a tisztre, akinél vitézebb embert egész Tótországban nem tud. Nagyságos és énnekem erek kegyelmes uram. Az én erek szolgálatom után kívánom az uristentil Nagyságodnak ez uj esztendébe mindennemi jó szerencséjét. Továbbá, kegyelmes uram, mikor Nagyságod emlékezett vala énnekem az gvlai tisztéril, azkort én meg mondám, hogy én tilem nem lehet : de mondám Nagyságodnak, hogy ha Gezti János uramat rá bírhatnák, hogy áznál jobbat nem tudnék. Én, kegyelmes uram, akarván királ w felségének, az én kegyelmes aramnak tehetségem szerént hiven és jámborul szolgálnom : az mint tartozom, mihelt házamhoz jvttem, nagy erésen szóltam Gezti János uramnak mind annyira, hogy rá feleltetém, hogy ha jó módon királ w felsége neki adja az gvlai fekapitánságot, bele megyen. Azért Nagyságod ezt adja királ \v felsége eleibe, hogy w felsége hamarsággal hiassa fel Gezti uramat és végezze el vele, mert félek, ha hamar fel nem hiák, valaki kiveri

1 fejébil és azután rá nem megy, kiváltképen az okból, hogy im nilván mondják, hogy terek császár ránk jő, azt pedig tudja Nagyságod, hogy ha nagyobb liire fog lenni az császár hadának, azkort senkit w felsége nem fog azra találni kyjral] w f[elsége] leszen iwf 2 Ajánlom Nagyságodnak erekké való szolgálatomat. Az kegyelmes ur isten tartsa meg Nagyságodat minden jó szerencsével. Kelt Czorgón, kiskarácson napján. 1.5.5.8. V(estrae) R(everendissimae) D(ominationis) servitor humillimus Ladislas Kerecheni ppria Tavai is királ w felsége kínálja vala Gerecbe

3 az szigeti kapitánsággal, azra es rá megyen vala, de az betegség miatt nem mehete oda ; bizon kegyelmes uram 1 írva hibásan: kj vere. 2 Itt a lap legalján egy sor elkopott és olvashatatlan. 3 írva így : geresbe.