Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

231. Gyula, 1552 március 7. Horváth Bertalan kapitány Castaldo János tábornoknak. A gyulai őrség összecsapása a törökökkel a szigeti révnél. Ez elmúlt napokban való veszedelmünkben az fő népek közül annye kár nem lőtt,

1 de az kezsig

2 közül felette sok veszett el . . . amellett kántorok is kitölt. Igen megfogyatkoztak pénz nélkül és meg is busultak kárvallásukon, hogy ha Nagyságod meg nem külgyi az pénzt nekiek, félek rajta, hogy meg tarthassam őket, hanem el fognak oszolni . . . Ezért kenergek Nagyságodnak, viselne gondot rólunk te Nagyságod. Dátum ex Gyula, 7. die marchii 1552. (Tört. Tár 1880. évf. 599. 1. Újra lenyomatva a Békésm. Évk. XIII. köt. 165—6. 1.) 1 Ezek közül mindössze Rácz Mihály, Paty András, János Pribék, Yincze Pribék és Nagy Pál veszett el. (Horváth Kétegyházáról írt nap nélküli, 1552-i leveléből; u. o. 600. 1.) 2 Ez alatt a közkatonák értendők, kik közül «az szigegyi révben» húszan vesztek, mert Bakyth semmi gondot a hadra nem viselt, hanem vitézeivel barmot, juhot hajtatott meg búzát hordatott, ő maga is az ferdőben ült, mikoron a törek az várasnál volt. (Ugyanott.) 9QO íWUW • Szeben, 1552 március 8. Castaldo János tábornok Ferdinánd királynak. Pathóchy Ferenc Gyula várából nem mozdult ki. De tractatione oppidi Giulae nihil amplius intellexi, vereor ne D. Pathochi sententiam mutaverit ; habár Felséged iránti hűségét és készségét azzal is megmutatta, hogy Szeged felé 200 lovast, 300 gyalogost et aliquas bombardas küldött, amelyek elvesztek, ö maga azonban Gyula várában tartózkodik; etc. Ex Zibinio, die octava Mártii 1552. (Staatsarchiv. Wien. Hungarica.) 233. Pozsony, 1552 március 10. Gyulai Gál András Albert brandenburgi őrgrófnak. Inti, küldje be sürgősen biztosait Gyula és Hunyad vára visszaszerzése végett, amiben rendelkezésére áll. Iam integer ferme mensis est, hogy levélben értesítém az itt Cathedra Petri ii. 22 napjára hirdetett országgyűlésről, intvén, küldje követeit pro repetitione arcium Gywla et Hunyad. Iam est in ipsa diéta deffinitum a tota Hungaria, ut sub poena perpetuae notae infidelitatis bona uniuscuiusque et per quoscunque hactenus detenta atque occupata restituantur. 1 Ezért kérem küldje dies et noctes biztosait cum bona informatione pro repetendis praefatis arcibus . . . Ego interim exspectabo. Dátum Posonii, 10. die mensis Mártii. A. D. 1552. (H. St. A. München. Br. Lit. 1128/6.) 1 Ezt az 1552 március 26-án kelt pozsonyi országgyűlési végzések 22-ik pontja foglalja magc-ban, nem éppen e szavakkal, hanem avval a kis különbséggel, hogy akiknek — Békésmegyében is — régebbi adománylevelök van, azok suum habeant vigorem s az illető jószágok per eos, quorum interest, recuperari possint suis módis ; Magyar országgyűlési emlékek III. kötete (Budapest, 1876) 370. 1.