Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)
224. Pozsony, 1552 február 7. Ujlaky Ferenc győri püspök, királyi helytartó az Aradi káptalannak. Iktassa be gyulai Gál Andrást a zarándmegyei Ottlaka birtokába. Megtekintvén «nobilis Andreae Gal de Gywla» érdemeit, «totalem portionem possessionariam nobilis quondam Stephani literati de Gywla in possessione Otthlaka in comitatu de Zarand existenti habitam» magtalan halála következtében neki adván, rendeljük, hogy őt annak birtokába beiktassátok. (Juhász : Die Stifté der Tschanader Diözese 294—6. 1.) Megjegyzés. A fenti rendelet értelmében a káptalan nevezettet Abrámffy István homo regius, továbbá az egybehívott szomszédok, úgymint gyulai Was László, valamint az Elekről való Wayda Mihály, Kechkés András és Mandy Kelemen jelenlétében a helyszínén, minden ellenmondás nélkül beiktatta s arról 1552 június 18-án jelentést tett. 225. Wien, 1552 február 14. Ferdinánd király laki Bakith Péter lovaskapitánynak. Üfabb rendelet arra, hogy küldjön 300 lovast Gyula vár védelmére. Quamvis proximis litteris nostris tibi iniunxeramus, ut ex tuis equitibus tantum trecentos ad arcem Giulam pro custodia eiusdem arcis et maiore partium inferiorum bátorítására transmittere . . . deberes ; de mivel most arról értesülünk, hegy a délvidéken elmúlt a közvetlen veszély, rendeljük, hogy seregeiddel majd oda siess ahová arra Castaldo katonai helytartótól parancsot fogsz kapni; etc. Dátum Viennae, die 14. Februarii 1552. (Staatsarchiv. Wien. Hungarica. Fog.) 226. Gyula, 1552 február 22. Horvát Bertalan kapitány Castaldo János tábornoknak. Minapi személyes kérését megújítva könyörög, adassa meg neki a király által Boldogkő várát saját, meg testvérei hűséges szolgálatai fejében, miután az amúgy se valami nagy. Illustrissime domine, domine mihi gratiosissime. Post fidelium servitiorum meorum commendatione. Nuperrime, quod cum apud Ill ma m Dominationem V ra m eram, mentionemfeceram eidem ex parte castri Boldokeow, quod Fráter Georgius olim thesaurarius emerat florenis tribus millibus. Quod castrum iam nunc est devolutum ad Sacra mam Regiam M te m Dominum nostrum Clementissimum, et cuicunque Sua Maiestas conferre voluerit, poterit dare et donare, ut Ill m a Dominatio V r a laboraret apud Suam M te m pro parte mea, ut Sua Maiestas ex innata sua clementia dignaretur mihi dare et conferre gratiose, respectu fidelium servitiorum et effusionem sanguinis mei. Inde iam ab ipsa aetate juvenili et fratrum etiam meorum respectu, qui in servititiis Suae M ti s sunt mortui, ubi possem consortem meam cum sua familia conservare, ut ne cogerer in alienis aedibus ipsam conservare, et ut ego liberius possem existere in servitiis Suae Sacra ma e Maiestatis. Ad quae Ill m a Do.
