Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

Megjegyzés. Ezt a hűséglevelet azért nyomtatjuk le a különben is rendkívül ritka folyóiratból, mivel erre hivatkozva formált jogot később (egy évtized múlva) Ferdinánd király Gyula várához, melyet a közeli Eperjesből való Pathóchy Miklós bírt Czibak Imre* püspök, bihari főispán halála után ; azért is, mert rokona, sőt egyik adatunk szerint testvére (vagy tán unokatestvére) volt. Hitlevele ellenében Pathóchy természetesen hasonlót kapott Serédy Imrétől, melyben őt biztosítja Ferdinánd nevében, «quod omnes inscriptiones et donationes per dictum Serenissimum dominum quondam Ioannem Regem eidem factas» érvényben hagyja s azok birtokában mindenkivel szemben megoltalmazza. Pathóchy Miklós haláláig híve maradt János királynak s íme, csupán most, annak halála után fogadott hűséget Ferdinándnak, leginkább tán azért is, mert halálát érezte, amely 1542 elején bekövetkezett.

1 Gyula vára és uradalma ekkor a Pathóchyak másik, kecskeméti ágából való Miklós legidősb fiára, Ferencre szállott és apjának Bethlen Erzsébettel való házasságából rajta kívül még ezek a testvérei voltak : Miklós, Lajos, Gáspár, Boldizsár és János, akik még 1537 őszén az erdélyi Bálványosvárának Mavlád István részére való beiktatása ellen tiltakoztak, amelyhez Bethlen-jusson formáltak igényt.

2 1 Ezt Karácsonyi János igen szépen adta elő Békés vármegye története I. köt. 117. 1. 2 A gyulafehérvári káptalan 1537 október 2-án kelt jelentése a megtörtént beiktatásról, a Tört.' Tár 1892. évf. 87. 1. 212. Gyula, 1543 február 11. A gyulai részleges országgyűlés végzései. Constitutio dominorum et nobilium octo comitatuum regni Hungáriáé in comitiis ad Dominicam Invocavit Gyulae habitis facta. Miután a (Tiszántúli) nyolc vármegyének ad festum Epiphaniarum Domini Váradra hirdetett generális diétáján az ország dolgai «ad debitum finem deduci non potuissent» azokat pedig elmellőzni nem volt tanácsos, a nemesek itt tárgyalták meg Gyulán, a Thesaurarius (Martinuzzi Fráter György váradi püspök) vezetése mellett. A rendek bár nem vonták vissza hódolati nyilatkozatukat, melyet Ferdinánd királynak csak imént küldöttek s nem jelentették ki nyíltan, hogy visszatérnek Izabella királyné és János Zsigmond hűségére, végzéseikben teljesen mellőzik a királyt, egészen függetlenül rendelkeznek országrészük minden ügyéről és Izabella királynéról a legnagyobb tisztelet hangján emlékeznek. A különböző hatalmaskodások kapcsán szó van Petrovics Péter — comes Themesiensis, Bánffy Gáspár, Pathóchy Boldizsár, Losonczy István, Tholdy Miklós és Mihály meg Serjéni Mihály személyéről. A végzések utolsója 100 forintnyi bírságot vet ki azokra, kik azoknak nem engedelmeskednek s aki ezt megfizetni vonakodik, azt jószágfosztással, illetve fej vesztéssel sújtják. (Magyar Országgyűlési Emlékek II. köt. 499—502. 1. A bécsi állami levéltárból.) Megjegyzés. A fenti kivonatot majdnem szószerint Fraknói Vilmos ismertetéséből kölcsönöztük, amelyet az általa idézett helyen közölt szöveg elé csatolt, a 470—2. lapon. Jellemzőbb és kimerítőbb ennél Karácsonyi János ismertetése (Békés vm. története I. kötete 119—120. 1.) azt is megállapítván, hogy a gyűlést a városban tartották meg s nem a várban, amely Pathóchvé lévén, róla a nemesek nem szólhattak volna oly kíméletlenül, mint az a végzések egyik-másik részéből kitűnik. A gyulai országgyűlést külön cikkben ismertette még előbb, már Haan Lajos a Békésmegyei Évkönyv I. köt. 76—84. 1. Lenyomatva a «Békés» 1875. évf. 7—8 számaiban is. Legújabban meg Horváth Jenő, a «Békésmegyei Hírlap» 1900 augusztus 25-i számában.