Nagy Gyula: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. II. (Budapest, 1889.)

ELŐSZÓ. Oklevéltárunk e második kötete közvetetlen folytatása az elsőnek. Mind az, a mit ott előszóképen a közzé teendő anyag megválogatásáról, továbbá a publicatio módjáról és felszereléséről elmondtunk, a második kötetre nézve is változatlanul áll; az orthographia alkalmazásában, a chronologicus dátumok megoldásában, a rubrumok, jegyzetek és index készítésében, egyszóval a szerkesztésben, itt is minden tekintetben ugyanazt az eljárást követjük, melyet az első kötetnél követtünk. Publicatiónk forrásai ugyanazok; csupán annyit kell e helyen megjegyeznem, hogy az idegen források közt, a Nátafalusy és Csicsery családok levelei- az Országos Levéltár s a leleszi convent levéltára mellett, melyek már az első kötethez sok becses anyagot szolgáltattak, ezúttal még a Sóvári Soós családnak a Nemzeti Muzeum könyvtárában őrzött okleveleit is felhasználhattuk, a mennyiben a gróf Sztáray nemzetségi levéltár ittott hézagos adatait, különösen némely birtokper folyamára nézve, összefüggően pótolják és kiegészítik. Ez oklevelek a Sóvári Soósokkal rokon nemzetű s Tibai Péter nagybányai plebanussal sógorsági viszonyba lépett Csapi Miklóst, majd ennek özvegyét és fiait illetik, kik ellen a Nagymihályiak hosszas pert folytattak azon jószágrészek miatt, melyeket a gazdag plebanus úr, nemzetsége ősi jogai sérelmével nekik adott, s hiteles helyen örökül is vallott.

1 Tibai vagy Nagymihályi Péter, György fia, testvére volt a nikápolyi mezőn vitézül elesett Nagymihályi Jánosnak,

2 s miután László nevü testvérök szintén magtalanul halt el, dús vagyon szállott reá örökségül. Papi pályára lépvén, előkelő származása, s kétségkivül kiváló képességei a javadalmas nagybányai egyházat szerezték meg számára, melynek már 1387-ben plebanusa vala.

3 Ezen állásában, melyet 1420 körül bekövetke1 Lásd a XII. sz. alatt. 2 Lásd az V. és X. számú közleményeket. 3 FEJÉR GY. Cod. Dipl. X. 8. 2j?. 1. gr. Sztáray Oklevéltár 11 k. A