Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. 1245-1526. (Szeged, 1932. Acta litterarum ac scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio iuridico-politica. Tom. 2.)
1187. 1517. március 5. Sáros. Sárosmegye közönsége Eperjes város tanácsának bizonyságlevelet állít ki arról, hogy Kassa város tanácsa „nullos alios neque nobiles nec ignobiles mercatores infra et supra civitatem Eperyes commorantes cum rebus eorum mercanciis polonicalibus et aliis rebus extraneis soluta prius de illis tricesima in oppido Liblo ad tricesimam predicte civitatis Cassoviensis ire cogerent et compellerent, sed solummodo inhabitatores et mercatores predicte civitatis Eperiesiensis contradicere volunt, ipsosque ad predictam tricesimam Cassoviensem cum ipsorum rebus mercemoniis (így!) ire cogerent et astringerent." Papiroson, kívül öt rányomott pecsétje közül egy maradt meg. Levéltári száma: 953. 1188. 1517. március 24. Buda. II. Lajos király Eperjes város közönségének meghagyja, hogy miután a lopás miatt Eperjesen perbe fogott és a perben a költségek megfizetésére ítélt Koenisch Jakab eperjesi szűcsnek kegyelmet adott, őt a szűcs és más czéhbe régi helyére helyeztessék vissza és a mesterek sorába ismét vétessék fel. Lodovicus, Dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. Fidelibus nostris prudentibus et circumspectis iudici et iuratis ceterisque civibus civitatis nostre Eperies salutem et gratiam. Expositum est maiestati nostre proparte et in persona fidelis nostri circumspecti Jacobi Khoenisch pellificis concivis vestri, qualiter dum superíoribus temporibus, pretextu cuiusdam furti ipse exponens ad instantiam certorum magistrorum pellificum eiusdem civitatis nostre concivium similiter vestrorum in presentiam vestri in ius citatus fuisset, licet. iure mediante per vos ita compertum et adiudicatum extiterit, ut prefatus exponens ipsis magistris pellificibus adversariis videlicet suis, super eorum expensis, quas causa inter eos pendentes fecisse-t plene satis facere. Ex quo tamen ipse exponens ob sui inopiam et pauperiem id exequi et facere minimé po'tuisset, ipsi magistri pellifices et tabulam suam extensam, insigne videlicet sui magisterii deiecissent et ipsum de cecha et confraternitiate ipsorum exclusissent. Et propter hec ipse exponens etiam de aliis cehiis in quibus fuerat velutii infamis eiectus esset. Quarum rerum causa nec sciret iam deinceps unde vitám suam querrere posset, unde supplicatum maiestati nostre pro parte ipsius extitit, ut nos hiis
