Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. 1245-1526. (Szeged, 1931. Acta litterarum ac scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio iuridico-politica. Tom. 2.)

8. Eperjes város műtörténeti adatai. II. Középkori kőfaragók és szobrászok. Budapest, 1918. Nem e so'rok írója volt az első, aki Eperjes város levéltárának rendezésével foglalkozott. Nem feladatunk ez alkalommal Eperjes levéltárának történetét minden részletében kidolgozni, mégis néhány vázlatos vonással erről is megóhajtünk emlékezni. A XIV. század végén, s a XV. század elején Eperjes város írásai már annyira sokasodni kezdtek, hogy azokat valahogyan rendezni, az anyagot áttekinthetővé tenni kellett. Úgy látszik 1442-ben történik első kísérlet a levéltár rendezésére, amikor a város egy arany forint és 300 dénár költségen egy ládát szerez be. (1442. Item pro una ladula civitatis — 1 fl. auri c et III [= 300] den. — Eperjes város levéltára, 210/a. szám, 21 a. lap.) Valószínű, hogy ez a láda archívum céljaira szolgált, mert a város okleveleinek külső részén már a XIV—XV. századból találunk regeszta-szerű feljegyzéseket, amelyek valami levéltári rend létezésére engednek következtetni. A város oklevelein pl: ilyenféle régi feljegyzéseket találunk: 3. számú oklevél 14 Bachta. Super nigra silva. 16. „ „ : De Tulczing. (azaz Tölczék.) 36. „ ,, : De Tulczing. 34. ,, „ : Litera decimarum.. 44. „ „ : Regis Ludovici litera super tributo de So~ mosch. 65. „ „ : Nullus valor pro civitate hic continetur. Majd későbbi kézzel: Aliene. 48. „ „ : De libertate thelonei. 82. „ „ : Vitulorum. 74. „ ,, : Super telonium de Tulczing. 102. „ „ : Liberi ad secanda ligna pro cimento. stb., stb. Eme regeszták írásmódjából megtudjuk állapítani, hogy már a XIV. század végén, vagy a XV. század elején lehetett Eperjesen egy levéltárrendezés, amelyet körülbelül száz esz-