Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. 1245-1526. (Szeged, 1931. Acta litterarum ac scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio iuridico-politica. Tom. 2.)

veszi és az eperjesi vendégeknek visszaadja, cserébe adván helyette Talpas Tamásnak a sárosmegyei Machala és Varucha nevű földterületeit. Hártyán, hátlapján rányomott viaszpecsét töredékével. Levéltári száma: 3. Kiadta: Kihagyásokkal Wagner: Diplom. Sáros 210. lap. 13. 1320. Izbég („Izbeg") határjárásáról szóló feljegyzés, „presentibus Johanne et Petro filiis Georgii de Sowar necnon Nicolao et Stephano filiis Bodon de Lapospatak". •Papiroson, XV;I. századi egyszerű másolatban. Levéltári száma: 3/a. 14. 1324. július 26. Károly király előtt Synka fia Péter egy részről, Bud fiai Péter, László, Imre és Domokos más részről elcserélik egymásközt a sárosmegyei Askuth, illetve Budteluke birtokot Hártyán, alul selymen függő törött viasz pecséttel. Levéltári száma: 4. 15. 1324. november 3. Károly király János sárosi, „Sydul quondam villici de eadem, Halman vilici" Miklós volt eperjesi villicus, Arnold szebeni és Gochol ugyanitteni volt villicusnak a nevezett váíosok közönsége nevében előadott kérelmére e városoknak ugyanazon szabadságokat adja, mint, amelyeket a szepesi kerületben lakók élveznek, „quas scilicet etiam libertates in privilegio nostro, antiquo sigillo nostro consignato per modum confirmationis confecto, nobis per ipsos reportato, temporibus aliorum quondam illustrium regum Hungarie nostrorum predecessorum expresse vidimus eos habuisse" és pedig, hogy a nevezett városok vendégei a sárosi ispánnak és várnagynak semmiféle collectával vagy bármi néven nevezendő természetbeni vagy pénzbeli olyan adóval, amely az országban divatban van, semmiféle címen sem tartoznak. A sárosi ispán és várnagy iurisdictiója alul fel vannak mentve. Semmiféle országnagynak sem szabad felettük sérelmes descensus jogot gyakorolni, azonban a királyt, mint természetes urukat az őt megillető tisztelettel tartoznak fogadni. „Item, quod ad exercitum nostrum generalem seu particularem vei ad congregationem regni nostri generalem venire non cogantur". Egyébként pedig