Herpay Gábor: Debrecen szab. kir. város levéltára diplomagyűjteményének regesztái. (Debrecen, 1916.)

rend és a sorszám képezték az alapot, amely szerint a különböző levéltári gyűjteményeket kezelték s fennállott ez a rendszer 1872-ig. 1867-ben a város gyökeresen orvosolni akarván a levéltár bajait, a régi anyag rendezését és a keletkezendő új anyag kezelésére jobb, megfelelőbb rendszer behozatalát határozta el, amit már égetően sürgőssé tett a rohamosan szaporodó ügyek fennakadás nélkül való intézhelése és a mai értelemben vett közigazgatás fokozatos kialakulása s az ennek megfelelő irattárnak, eddig levéltár gyanánt való kezelése.

1 A rendezés öt éven keresztül tartott s évenként 20U2 forint, összesen 9637 forint 50 krajcárjába, vagyis közel 20.000 koronájába került a városnak ;

2 a rendezés tulajdonképpeni eredménye pedig az 1547—1750. évig terjedő jegyzőkönyvek adataiból készült, meglehetősen önkényes és felettébb hiányos betűsoros mutató elkészítése lön. Ugyancsak e rendezés alkalmával állapították meg az irattári anyag kezelésére vonatkozó szabályokat is, melyeknek vezérelve a sorszámos alapszámrendszer s ezt a rendszert követték 1898-ig, amikor ezt a most is érvényben levő alapszámos osztályrendszerrel, vagv legalább is e rendszer alapelveinek figyelembevételével készült iratkezelési móddal cserélték föl. Ami végül a századok alatt felszaporodott, tekintélyes számú levéltári gyűjtemények elhelyezését illeti, ebben a tekintetben bizony felettébb mostohán bántak a levéltári anyaggal. Nemcsak egy és ugyanazon gyűjteményhez tartozó iratok kerültek két-három, egymástól sokszor teljesen különálló helyiségbe, hanem még, nem szakemberek által is értékesnek ítélt anyag jutott pincékbe, vagy egészen más hivatali helyiség nyitott folyosójára garmadába felhalmozva. Az előbbiekből eddig mutatványul kikerültek az 1 Tisztújító közgyűlési jkv. 1867. évről. 2 658/1875. sz. tanácsi határozat.