Fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomi VII. Vol. 5. (Budae, 1841.)

egykor Luezenbacker János patvarista volt; ő, a' nemes lelkű, számos adagokkal bővítette okleveles gy üjtemen > ünket azoknak levéltárából.' Itt bátorkodom, akármellv nemes érzésűt megszólítani: talát-e mit-ollyast bozzá adva, vagy elhalgatva, a' miértelem változtató volna; mitől függ a' másolat valósága. Lel-e egv szikra bizonyságot? Hogy Luezenbacker jobban olvasta az akármikép kapta Gróf Niczky iró-bártyát mintsem Mausperger ? 's ő : discipulus snpra Magistruin ? Ez legalább tudta : hogy az összvevont T r i s t a 11 u s annyi mint C b i s ti a n u s. Tudta, hogy J o a n az ó vil á g b an szokatlan az Iván bel vett, tudta, hogy M i x. a ó írás szerént nem lehet, mivel előre van: Mika ; tudta:hogy a kétes olvasásuakat v. elhagyni; v. kijelenten fkell a' Diplomaticusnak, nehogy bizonyosoknak látszattassa: mi is a' D es Andreas? Des Andreas csak Luczenbacher kalendariumaban lehet 's a t. Megbizonyíthatlan vádolásival diplonidtikusi hiányát elárulta: az igazi diplomatikus, tudván, melly vá ltozan dós ágon alapul minden tanulmánya, másokat lcémély : hibájikat is, nem csalásnak, nem tudatlanságnak, hanem Gsalatkozásnak, mellytől maga se mentt, tulajdonitya, s nvomositó észrevételével háritgattya el. llly diplomatikusaink voltak Prav, Koller, Cornides, Kaprinav, Wagner 's a' t. egykor 's az igazság nyert általok. Nem vált volna-e becsületére Luczenbachernek, ki náloin négv esztendeig élt, kinek holmit is köszönhetne, ha velem, ki minden k ö z l é s t k ö s z önettel veszek, az eredeti oklevelet közlötte, vádolódásait nyomositó okokkal vitatta vólna ? ! Igy-e ő? Nem tudomány- nem igazság- szeretetből (rpiae non aemulatur, non agit perperain) vádolódik ő tehát, hanem, minek utánna VV' L. a Codex Diplomaticus ellen a'F i g y e 1m e z őbe n (ő tudja miért 's én) boszusan mérgét kiokád* ta — in sensu stricto — annak a' tudománytárban sírásója kivánt lenni: mert Henrik Portugalli Herczegnek , Péter királyunk fiának, az ő kedves első sz ülöttének első fürdőben fulytát el nem felejtheti. — Azoknak, kik a' tudós társaság örve alatt a' békés munkás-honfiakat sértegetik, tapodják , ne kivánnyunk-e józanságot, 's magvar emberséget? Luczenbacher Jánosnak tehát józansá£ot 's magyar emberséget!!