Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

zadból, 12 pedig a XVI—XVII. századból való. Kettő azonban nem oklevél, más kettő pedig csak késői másolat. Privilégium csak egy van köztük: a Borfőiek nemeslevele, a többi pátens és zárt levél. A Garamszentbenedeken letétbe helye­zett öt privilégium egyike sincs köztük, mert azok 1357 előtt ke­letkeztek, a ma meglevő pedig még csak 1358 dec. 11.-én kelt. Nem lehetetlen azonban, hogy a Garamszentbenedeken letétbe he­lyezett 11 pátens egyike-másika itt van a Bory levéltárban. A ha­gyaték VII. IX. és XI. oklevelei jöhetnek e tekintetben számításba. A sági premontrei konventen kívül a garamszentbenedeki bencés, az esztergomi johannita keresztes konvent s káptalan adott ki az egyházi hiteleshelyek közül Bory okleveleket. Három a királyi kancelláriából, egy a nádorispántól, egy a kir. helytartótól, több pedig a megyeszéktől származik. Két fejlődési fokon lép elénk okleveleinkben a magyar várme­gye: mint királyi vármegye, később mint önkormányzatú nemesi vármegye. Az első oklevelek élén ott szerepel Dömötör, majd Márk ispán, később a Pécznembeli Orros Miklós mester, az Apponyiak őse, 1 a királyi vármegye ispánjaként s velük a négy nemesrendü válasz­tott szolgabíró. Utóbb a nagyhírű Morouchuk mester előtt emelik fel Borfői Lőrinc fiai tiltakozó szavukat. Ez a királyi, majd önkormányzatú nemesi vármegye állapítja meg, mint a megyei igazságszolgáltatás elsőfokú törvényszéke nyelvbirságukat (VI. oki.), vérbirságukat (XI. oki.), ez utasítja őket bajvívásra is (IX. oki.) Kont Miklós nádor elnöklete alatt a balas­sagyarmati nádori közgyűlés nemesei támogatták Borfői János ügyét. A perfolyam a Bory oklevéltárban általában olyan, amilyen­nek Hajnik jogtörténeti munkájából ismerjük. 2 ítélet nincs bizo­nyítás nélkül. Perbeli bizonyításul rendszerint oklevél szolgál. Be­szerzésükre vagy bemutatásukra halasztást ad a megyeszék (IV. oki.). Szerepel a Boryak bizonyítási eljárásában a duellum, a baj­vívás, fenyegetéskép a „succubitus duelli facti potentialis," a hata­lombaj is (IX. oki.). Arra többször van példa, hogy a per folya­mán fogott birák előtt (V. oki.) vagy azok nélkül lépnek egyességre, 1 A Pécz nemzetség Apponyi ágának oklevelei. I. 61. stb. 1. 2 Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog.

Next

/
Thumbnails
Contents