Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

VITÉZLŐ ŐSÖK. Katonai vonatkozásban a Bory család életében alapvető a birtokszerző ős, Mártonfia Miklós harctéri érdeme. A Borfőiek közül kifejezetten a Zsigmond hadjáratában dicsőséget szerzett János, — később valkói alispánról tudjuk, hogy fegyverbe szállott. Mond azonban valamit a sokat pörlekedő Bory Miklósnak Helmes, sisakos és Borfői Istvánnak Tegzes ragadványneve is. Páncélos lovas vitéz mindkettő, akik valószínűleg a megyeispán kardja alatt szállottak hadba. Miért hívják csak Miklóst helmesnek, sisakosnak, bátyját pedig „Sós" Péternek, s vajon Borfői Lőrinc fiai közül miért csak István a tegzes? A két katonai ragadvány név, mely egyébként országszágszerte ismerős, 1 inkább problémákat vet föl, mint hogy világosságot derítsen. A XVI. és XVII. század két Bory Mihálya sem közönséges végbeli vitéz, aki csak zsoldkiáltásra jelentkezik. Az egyik nevével kapcsolatban majdnem fellángolt egy uj török háború, a másiknak kritikus napokban helyén volt a szíve. Bár maradt volna vitéz korponai kapitánynak s ne került volna a veszedelmes Széchy Máriának sodrába. E Mihály s a késői Pál azok, akik árnyat vetnek a Bory névre. A többi helyt állott. Hordozta a nemzeti életet népes családaiban. Az oklevelek szűkszavú tanúsága szerint préda nem volt, inkább vagyonhalmozó. Bory Judit még a család férfitagjain is túltett, csakhogy rangot tarthasson. Közjogi méltóságot közülük egy sem nyert, az alispán, főjegyző, szolgabíró, megyei esküdt és királyi ember tisztjét azonban a család akárhány tagja viselte. Bory István pedig a XVII. sz. derekán az aranysarkantyús vitéz ritka címével dicsekedett. A MAGYAR ARANYSARKANTYÚS REND. Az aranysarkantyús rend történetét gr. Cziráky Antal 1792ben megjelent műve ismerteti. 2 Minthogy I. Ferenc budai koronázása alkalmával őt is aranysarkantyús vitézzé avatta, a királyi 1 Szamota—Zolnai: Magyar oklevélszótár. 369., 969. 2 Cziráky: De ordine equitum auratorum Hungáriáé exercitatio.