Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

határában, amit pénzszűkében Nagy Mihályné Bory Erzsébet 12 forintért vesz zálogba. Közben a Bory lány is megszorulhatott vagy nem találta biztonságosnak a török zaklatta földnek hozamát — akkor még 1590 nyarát írták — és maga is tovább adta a zálogbirtokot 12 forintért, kb. 156 pengőért, Bory Demjénnek. Amint egykor Bory Pethő kikötötte, hogy, ha vissza nem adják terminusra a zálogpénzt, később csak a kétszeresséért bocsájtja vissza a zálogban bírt ekeföldet, (IV. oki.) késői ivadéka, Bory Erzsébet is úgy biztosítja a föld visszaszármazását, hogy huzavona esetére 100 forintnyi összeget, kb. 1300 pengőt Ítéltet meg Bory Demjén terhére a megyeszékkel, mint birtokpörben illetékes hatósággal. A száz forint fele az alispánt illetné meg, fele a jogigénylő Bory Erzsébetet. (XXIII. oki.) A záloglevél azonban határozottan intézkedik aziránt, hogy visszabocsátáskor Bory Demjénnek a birtokba történt befektetései megbecsültessenek és méltányos áron kárpótoltassanak. Erre még a XIV. századbeli Boryak nem gondolnak zálogbirtokaiknál. Reáhagyják a befektetés terhét és hasznát a birtokmívelő jobbágyra. Bory Demjén figyelme a XVI. sz. végén kiterjed a befektetés kockázatára is. Nagy Mihályné Bory Erzsébet asszony két év múlva újra szabadulni akart egy veszélyes zónában levő ingatlanától. Volt egy szőlleje Borfőn, amit néha a palánki török dézsmált meg, mint egyebütt a széles határt. 1592 tavaszán, mikor a jobbágyság az első szöllőmunkához kezdett, eladta szöllejét 50 magyar forintért, kb. 650 pengőért Bory Lőrincnek s vállalkozott arra, hogy más oldalról eredő zaklatás esetén Bory Lőrinc örökjogát biztosítja. (XXV. oki.) Az ötven magyar forint is, mint a fenti 12, jó körmöci arany volt, aminek becsülete már az Anjouk korában megvolt s időjártával nem hogy megfogyatkozott volna, csak öregbedett. Nagy Mihályné 1592-ben Bory Lőrinccel még forintban szerződik, de Bory György 1667-ben már tallérban egyezkedik a szajoliakkal. Amióta a csehországi Joachimsthal ezüstbányái mellett kiverték az első „Thaler"-t, tallért, azóta lassan bejut az a magyar korona területére is. Eredetileg egy volt az értéke a német rénes (Rhenus, rajnai) forinttal vagy 60 ezüst krajcárral (Kreuzer — keresztes dénár), ami csak 80 magyar dénárt ért meg. Egy tal-