Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

az 50 forintot meghaladta, csak szabályszerű beiktatás (legitima statutio) alapján léphetett birtokba a hitelező, — feltéve, hogy a szomszédok és rokonok felkínálás és figyelmeztetés dacára se tartottak számot a zálogbirtokra. Különben akár ők, akár az osztályos atyafi törvényes örökösei — annak bizonyítása után, hogy a szóban forgó javak ősiek s az öröklés rendje szerint reájuk szállottak — per útján is követelhették, hogy a zálogos szerződésben kikötött összeg fejében az idegen zálogos vagy jogutódja helyett a zálogbirtok reájuk ruháztassák (transvestitio pignoris). Ilyen esetben csak a zálogos személye változott, a zálogos kötés azonban egész erejét megtartotta. A per alapja az volt, hogy a nemzetség érdeke tiltotta az ősi javak idegen kézre jutását. A zálogos hitelező az ingatlant az eredeti zálogösszeg értékéig alzálogba is bocsáthatta (subimpignorare), másfelől a zálogösszegen felül követelhette hasznos beruházása s egyéb követelései megtérítését. A zálogos követeléseit teherkimutatás (liquidatio) formájában természetesen bizonyítani tartozott. Ezzel szemben a jószággal járó minden terhet, elemi csapás okozta kárt, az „országos segedelem vagy nemesi fölkelés" kötelezettségét vállalta s az okozott kárt meg kellett térítenie. A hitelező tartozott ugyan az átadott zálogot gondosan őrizni, de merő balesetért nem felelt s ha a zálog hibáján kivül odaveszett, ura, az adós kárára veszett el, magának a hitelezőnek pedig nemcsak egész követelése fennmaradt, hanem a fizetésig új biztosítékot is kívánhatott. Amint Werbőczy mondja : 1 a zálogbirtokra nézve nincs helye az elévülésnek (I. r. 82. c.), elbirtoklásnak s a zálogösszeg viszszakövetelhető volt a nemzedékek előtt zálogba bocsátott és kézrőlkézre tovább jutott zálog. A zálogosító adós elhunyta, sőt fiutódainak magszakadása esetén se lett a hitelező zálogos vagy jogutódja kétségtelen birtokossá, mert a nemzetséghez tartozó távolabbi rokon, esetleg a királyi kincstár vagy az uj felkérő adományos kiválthatta a zálogot. Mivel pedig a zálogot alzálogba is lehet adni, minden korábbi zálogos hitelező megváltó keresetet indíthatott a későbbi zálogos ellen. Hasonlóan szövevényes kérdések támadtak akkor is, ha az adós ugyanazon jószágát több hitelezőnek kötötte le s az ingatlanok más örökösök vagy idegenek kezébe jutottak, — ha a köve' i Werbőczy i. m. 118—120. 1.