Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

A BORY CSALÁD KÖZJOGI ÁLLAPOTA ÉS BIRTOKA. A CSALÁD KÖZJOGI ÁLLAPOTA. Bory Mártonfia Miklós, az adománybirtokos vitéz rendi állapotát nem jelöli meg szabatosan az 1275. évi adománylevél. Annyit kiolvashatunk azonban az oklevél szavaiból, hogy Miklós kora ifjúságától az Árpádok udvarában forgott: „. . . zsönge ifjúságától fogva először nagyapánk, Béla úr-, majd szeretet atyánk, István úr, s végül, mikor mi nyertük el az ország kormányzását, kiváló tetteivel előttünk szerzett sokféle érdemet." (I. oki.) E szavak sejtetik, hogy Miklós mint „aulae iuvenis" vagyis apródként került valamelyik előkelőbb szülő házából IV. Béla udvarába. Vitéz magatartásáért azután illőnek tartja az udvar, hogy „bono quolibet refovendus erat et pariter sublimandus." Miklós rászolgált „mindennemű jóra" s ha nemesi renden volt is, az adománybirtok csak magasabb polcra emelhette, mert hisz a hatalom nő a földbirtokkal. Ha nincs is ma kezünkben Boryt nemesítő oklevél egy se, azt kétségtelenül tudjuk, hogy Bory Miklós unokája, Pethő 1322ben a megyeszéken, a nemes ember fóruma előtt szerepel (III. oki.) s hogy 1337-ben a másik unokát, Bory (Helmes) Miklóst nemes embernek címezi Miklós honti ispán. (VIII. oki.) Teljes fényt derít azonban Bory Miklós rendi állapotára Nagy Lajosnak 1373-ban kelt adománylevele, mely Mártonfia Miklós örökét, mint a királyra háramló nemesi birtokot adományozza Borfői Jánosnak. (XVII. oki.) IV. Béla 1267. évi decretumának VI. cikkelye értelmében ugyanis a magtalanul elhalt nemes birtoka fölött — a rokonság és bárók jelenlétében — az „ordo iuris", az érvényes jogszabály szerint a király dönt.

1 Nagy Lajos a századokon át élő joghoz alkalmazkodva intézkedik a néhai nemes ember birtoka tárgyában. Ha a kérdéses ingatlan várjobbágynak adott várföld lett volna, Nagy Lajosnak ki kellett volna azt először vonnia Hont vára kötelezettsége alól, s úgy adományoznia Borfői Jánosnak. 2 1 Kovachich: Vestigia 139. 1. 2 Ilyen esetet idéz Holub: „Terras cuiusdam iobagionis castri Zaladiensis, nomine Crisanch, sine herede decessi, a iurisdictione dicti castri liberas et exemptas." Zala megye története. 47. 1. 10. j.