Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

A BORY CSALÁD KÖZJOGI ÁLLAPOTA ÉS BIRTOKA. A CSALÁD KÖZJOGI ÁLLAPOTA. Bory Mártonfia Miklós, az adománybirtokos vitéz rendi álla­potát nem jelöli meg szabatosan az 1275. évi adománylevél. Annyit kiolvashatunk azonban az oklevél szavaiból, hogy Miklós kora ifjúságától az Árpádok udvarában forgott: „. . . zsönge ifjúságától fogva először nagyapánk, Béla úr-, majd szeretet atyánk, István úr, s végül, mikor mi nyertük el az ország kormányzását, kiváló tetteivel előttünk szerzett sokféle érdemet." (I. oki.) E szavak sejtetik, hogy Miklós mint „aulae iuvenis" vagyis apródként került valamelyik előkelőbb szülő házából IV. Béla ud­varába. Vitéz magatartásáért azután illőnek tartja az udvar, hogy „bono quolibet refovendus erat et pariter sublimandus." Miklós rá­szolgált „mindennemű jóra" s ha nemesi renden volt is, az ado­mánybirtok csak magasabb polcra emelhette, mert hisz a hatalom nő a földbirtokkal. Ha nincs is ma kezünkben Boryt nemesítő oklevél egy se, azt kétségtelenül tudjuk, hogy Bory Miklós unokája, Pethő 1322­ben a megyeszéken, a nemes ember fóruma előtt szerepel (III. oki.) s hogy 1337-ben a másik unokát, Bory (Helmes) Miklóst nemes embernek címezi Miklós honti ispán. (VIII. oki.) Teljes fényt derít azonban Bory Miklós rendi állapotára Nagy Lajosnak 1373-ban kelt adománylevele, mely Mártonfia Miklós örökét, mint a királyra háramló nemesi birtokot adományozza Borfői Jánosnak. (XVII. oki.) IV. Béla 1267. évi decretumának VI. cikkelye értelmében ugyanis a magtalanul elhalt nemes birtoka fölött — a rokonság és bárók jelenlétében — az „ordo iuris", az érvényes jogszabály szerint a király dönt. 1 Nagy Lajos a századokon át élő joghoz alkalmazkodva intézkedik a néhai nemes ember birtoka tár­gyában. Ha a kérdéses ingatlan várjobbágynak adott várföld lett volna, Nagy Lajosnak ki kellett volna azt először vonnia Hont vára kötelezettsége alól, s úgy adományoznia Borfői Jánosnak. 2 1 Kovachich: Vestigia 139. 1. 2 Ilyen esetet idéz Holub: „Terras cuiusdam iobagionis castri Zaladien­sis, nomine Crisanch, sine herede decessi, a iurisdictione dicti castri liberas et exemptas." Zala megye története. 47. 1. 10. j.

Next

/
Thumbnails
Contents