Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

róla szóló jelentés alapján a kir. kancelláriában a privilegiális oklevél kiadása, amely a Kiskereskény birtokában való végleges megerősítést jelenthette volna. Borfői Jánosfia János vágya azonban nem teljesedhetett, mert a Palásthyak tiltakozása következtében a privilégiumhoz, — s ez által Kiskereskény birtokába — nem juthatott. További sorsáról csak annyit tudunk, hogy még ugyanazon évben mint Valkóvármegye alispánja állít ki 1413 szept, 14.-én bizonyságlevelet.

1 Sokáig azonban nem élt, mert 1419-ben már mint néhairól emlékszik meg róla Perényi Péter oklevele.

2 Borfő határában közben egy másik birtokos jelenik meg Szendi István vajda fia Benedek személyében, aki egyebek között Borfőre is nyer 1405-ben uj adományt, melyet Mátyás király hetven esztendő multán megerősített. Mikor 1496-ban II. Ulászló a sági prépostság nádasi birtokának határjárását rendeli el a szomszédok között Borfőt Kálnai László képviseli. Talán tiltakozása s az 1503-ban elhangzott elmarasztaló ítélet miatt, vagy halála következtében történt, hogy 1506-ban Szendi másik négy leszármazottja: Kálnai Ferenc, János, István és Imre II. Ulászlótól nyernek Borfőre adományt.

3 I k mi Kifr t j KÖHY^j..- ..! 1 Zichy okmánytár: VI. 227. 1. 2 Palásthy: Palásthyak I. 235—242. 1. 3 Hont vármegye monographiája. 420. 1. Békefi: A pilisi apátság története. 178. I.