Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

vagy a Laa körüli véres portyázásról, de az 1275. évi fövénypusztai lázadás letöréséért az érdekelt hatalmi csoport a gyermekkirály által csak Miklós vitéznek juttatott adományt. A Majs lázadással kapcsolatban egyebütt olvassuk ugyan, hogy Majs és Simon néhány birtokát elkobozza és Belusfia Belus ispánnak adományozta, de a királyi oklevél hallgat arról, hogy az adományozás Belusnak a lázadás leverésében szerzett érdemeiért történt-e? Mártonfia Miklós ezek szerint mint a hontmegyei királyi várföldből nyert adománybirtokot. Nem lehetett vagyontalan ember, különben inkább teher, mint ajándék lett volna számára „annyi érdemének némi (kétségtelenül sovány!) jutalmául Hunt várának egyik „Bwwry" nevű elhagyott, lakatlan földje," amelyet a király hű vitézének adományozott. Azok, akik Győr és Laa melletti vitézi tetteikért szerte az országban ingatlant nyertek,

1 — úgy látszik — személyi kapcsolat útján jutottak éppen a nevezett vidéken birtokhoz. Mártonfia Miklóst is köthette valami Hont megyéhez. Talán Hont német telepeseiből sarjadt, talán törzsökös honti magyar volt, akinek akadt némi felszerelési ingósága a közelben, háborús úton szerzett munkása, s így berendezhette a parlag és néptelen birtokot. Szabad telepeseket is fogadhatott, akik saját munkájukkal s marháikkal művelték meg egy-egy 30 holdas telket s ezért dénárokat vagy gabonarészt fizettek, ingyen munkát vagy ajándékot adtak. Mártonfia Miklós nevét a villa Buriról „de Buri"-nak írják ezentúl. A Buri azután Bori lesz a következű században s végig az marad — egy-egy kivételével — minden oklevélben. i Fejér: Cod. Dipl. V. 3, 240, 512. 1. VII. 5, 459-460. 1.