Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

kai jegyzetekkel ellátva, a magyarországi bányászat teljes történetének a kellő tudományos alapot nyújtsa, s igy a hazai bányászatnak fényes múltját világtörténeti jelentőségéhez képest tüntesse fel. E terv azonban utóbb megváltoztatva levén, a gyűjteménynek is más irányban kellett készülni. A jelenleg itt zsinórmértékül szolgáló terv szerint a munka »Okmányi Függelék«-ében tüzetesen csak olv kútfőket közlök, melyek magokban véve nevezetesebbek, és melyek (Hunyadi János két rövid, Kőrösbányára vonatkozó okmányának kivételével) még közzétéve nincsenek. Az okmányi függelék tehát teljes szövegök szerint csak még kiadatlan emlékeket foglal magában; a minek folytán ennek jelen alakjában tudományos és irodalmi becse leginkább abban áll, hogy — mig egyrészről a kútfői adatoknak nagy számát ismerteti meg, melyek eddig figyelmen kivitl maradtak; — másrészről tájékoztatást nyújt a búvárok számára, mely a levéltárak rejtekeiben netalán még ismeretlenül és használatlanul heverő ide tartozó kútfői adatok keresésére, gyűjtésére és hasznosítására nézve adjon útbaigazítást. S névszerint Felső-Magyarország, valamint hazánk keleti és déli részei bányászatának tekintetében nem lehet eléggé hangsúlyoznunk azt, hogy mi nagy szolgálatot tennének búváraink a hazai tudományosság érdekében, ha uj adatok fölfedezése és közzététele által bányatörténetünk ezen , még nagy homályban lévő részének ismeretét is előmozdítanák. Általán véve például, és különös elismeréssel fölemlitem a Zichy okmánytár IV. kötetét, mely (37. 1.) a rudabányai bányászatra, s a Hazai Okmánytár VII. kötetét, mely