Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

tára is, csaknem egészen megsemmisülvén, az ez esemény előtti időből csak hiányos és töredékes tudósításokat birunk; tökéletesebben és részletesebben pedig Selmecz történetét csak a városnak újból történt felépítése óta ismerjük. III. A mi Selmeczbányának a tatárjárás (1241.) előtti történetét illeti, abból alig tudunk egyebet, mint hogy a királynak már ez időben is nevezetes jövedelmet hozott*) ; s hogy egyházi élete is már eléggé kifejlett és virágzó lehetett, Különben plébánosának (Gerardus plebanus de Bana) alig lett volna oly tekintélye, hogy a Rómába küldött fontosabb követségek tagjául hivatott volna meg. 2) Sokkal bővebb és részletesebb tudósításaink vannak a városnak 1242—1442-ki eseményeiről és állapotairól; csakhogy töredékes minőségöknél fogva ezek sem nyújtanak teljesebb történeti képet. Legnevezetesebb az, hogy a város szabadságai és jogai határozottabb alakot nyertek. A város privilégiumát ugyanis IV. Béla újította meg, melynek eredeti példánya elveszett, sőt szövegére nézve is már ismeretlen; töredékesen mindazáltal német fordításban mégis fenmaradt. 3) E privilégium annál praedicto feria sexta post Pentecosten ; et exusserunt venerabile sacramentum Corporis Christi in ecclesiis utrisque, altariaque fregerunt.« (Selmeczbánya legrégibb városi jegyzökönyvének kezdete.) ') »pro redditibus marcarum trecentarum ; — — summám praedictae pecuniae de redditibus, qui nobis in Bana (Selmeczbánya) solent provenire, statuimus persolvendam.« II. Endre 1217-ki okmányában. Fejér Cod. Dipl. Iíung. III. köt. 1. r. 2'">5. 1. 2) Tlieiner, Vetera Monumenta Hist. Hungáriám Sacram illustrantia I. köt. 174. 1. ; Fejér Cod. Dipl. Hnng. IV. köt. 1. r. 178. 1. — Itt azon erőltetett hypothesiseket méltán mellőzendőknek tartom , mezekkel egyes irók, Selmecz régibb történetét felvilágosithatóknak hitték. A kik ilyenekben gyönyörködnek,azok Severini munkájában »Commentatio hist. de veteribus incolis Hungáriáé Cis.-Danubianae cum brevi delineatione Schemnicii* (Sopron 1767.); — valamint Kacliehnann Jánosnak, Geschicliten der ungarischen Bergstádte-ben (Selmecz 1853. sk.) e tárgyban bő anyagat találhatnak. 3) >Wir Bela stb.; so wellen wir vnnsernn gestrewnn Perklewttnn vnserer Stat Schebnitz , vnd anderen vnsernu Perklewttnn in vnserm Land zu Hungernn ein ewige huet maciién vnd ein bescliirmung ; vnd geben In vnd verleihenn Becht vnd Freyheitt, als hernoch geschribenn stet stb.« Wenzel Gusztáv, Árpádkori Uj Okmánytár III. köt. 206. 1.