Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

Az e 1 ső korszak a honalapitással kezdődik, s szorosan véve 1523-ig tart. mely évben a magyar törvényhozás az általános bányaszabadság elvét emelte érvényre; a második korszak az ezen évtől Mária Terézia uralkodásáig lefolyt időt foglalja magában; aliar m a d i k korszak végre a hazai bányászatnak a XVIII. század második fele óta történt fejlődését veszi szemügyre. E L SŐ KOEBZA K. A) Általános irányiatok. A honalapitástól az általános bányaszabadság megállapításáig (1523.) 6. §. A honfoglalás és a liazai bányászat. I. A IX. századvége felé —mint fennebb láttuk — azon vidékeken, melyek egykor a hun birodalomnak alkatrészei valának, s melyeknek uj egybeolvadása által Magyarország keletkezett, a társadalmi és gazdasági viszonyok nagyon különböztek egymástól. Ez az egyes vidékeken a lakosok köz- és magánéletének fejlődése tekintetében bizonyos particularismust eredményezett, mely a bányaviszonyok körében évszázadokig tartotta meg döntő befolyását. S ennek folytán — szem. ben az ország többi részeivel — különösen a Garam völgyének felső része és Erdély képeztek mindjárt kezdettől fogva nevezetes ellentétet. II. Béla király névtelen jegyzője ugyanis, a honfoglalás eseményeit elbeszélvén, nemcsak Bana vagyis Bánya várát, mint akkor már létezett helységet említi fel *); mely a későbbi Selmecz vagy Selmeczbányakeletkezésének lett alapja; hanem a Garam völgyének meghódításánál is oly sajátságos momentumokról szól, melyeket itteni álláspontunknál fogva tekinteten kiviil nem hagyhatunk. így az ottani lakosokat határozottan a szomszéd »Bohemi« és »Poloni«-től -), s a »Sclavi« és »Bohemi«-től 3) különbözteti meg, kik tőlük nyugat és éjszak') 37. fej. s) 34. fej. 8) 36. fej.