Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)
közt a bányamívelés érdekéből létrejött szerződést hagyta helyben.*) Kétségtelen, hogy — habár Nagy- és Felsőbánya 1593. hivatalosan az erdélyi bányavárosok közé volt sorozva (105. §. II.), s habár ekét város folytonfolyva az erdélyi fejedelmek birtokához tartozott — azért ama kor felfogása szerint még sem erdélyi, hanem magyarországi bányavárosoknak tekintettek. Mellőzve ugyanis, hogy Nagybánya privilégiumait 1580. Prágában márczius 18-kán Rudolf király erősítette meg; azon körülmény, hogy a város Bocskay István erdélyi fejedelemtől Kassán, 1605. szeptember 8-án hasonló megerősítést nyert, annál kevesbbé szolgálhat az ellentétes nézetnek indokolásául, mert Bocskay akkor a magyar korona után vágyódott, s mert Mátyás főherczeg mint Rudolf király biztosa, Bécsből 1607. május 2-án a polgárokat arra intette, hogy a király hűségében állhatatosok legyenek; 1608. július 29-én pedig a magyarországi pozsonyi országgyűlésre liivta meg; s Bécsben 1618. márczius 8-án mint király, a város privilégiumait szintén megerősítette. 2) Ezeknél fogva nem csekély érdekkel bír, hogy Bethlen Gábor erdélyi fej edelem, mikor párthívei által királynak választatott, Nagy-Szombatból 1620 deczember 4-én Nagy Bánya várost az 1621. január 1-én ugyanott tartandó magyarországi országgyűlésre hívta meg 3) ; s hogy — miután II. Ferdinánd királylyal kibékült — ettől a Báthory család kihaltával beállt magszakadás czimje alatt 1624. Nagy Bánya várost királyi adományul nyerte 4) S hasonló szempontból kell tekintetbe vennünk I. Rákóczy György fejedelemnek Nagy- Bánya városhoz Eperjesről 1644. julius 7-én intézett meghívóját is a Scliwartner Márton, Introductio in rem diplomaticam, Buda 1802. 391. 1. ") Az itt említett okmányok szövege, Kaprinay Istvánnak a m. k. budapesti egyetem könyvtárában őrzött kéziratai, közt olvashatók a 4. B. XVI. kötetben. =) Kaprinay kéziratai 4°. B. XVI. köt, 102. 1. 4) »Nos Ferclinandus II. stb. quod cum inde ab initio exorti tumultus intestmi nihil nobis maiori curae fuerit, quam ut sublatis dissensionibus in ipso Eegno nostro Hungáriáé alma pax postliminio quasi iterum
