Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

II. Mária királyné az alsó-magyarországi bányászat vezetését, az előbb Hallban volt pénzverdei főnökre Böhaimb Bernátra bízta x); kit — miután a Thurzók és Fuggerek a körmöczi kamarát neki átengedték, Tliurzó Elek pedig a kamaragrófi hivatalról lemondott — 1524. körmöczi kamaragrófnak is kinevezett. Böheinib e hivatalt 1538-ig viselte 2), s a királyné bizalmának meg is felelt; midőn a bányavárosoknak nem ritka ellenzésével, a fellázadt bányásznép törvényellenes és önhatalmú törökvéseivel, s a szomszéd birtokosok folytonos ellenségeskedésével szemben, a bányák mívelését elvégre lehetőleg mégis kellő rendbe hozta. Hogy neki ebben mily roppant nehézségekkel kellett küzdeni, arról a királyné 1540. június l-jén kelt utasitása tesz bizonyságot, mely mellett, Böheimb hivataloskodásának bevégeztével, biztosait az alsó-magyarországi bányavidékre egy uj reformatio megállapítása Végett küldte 3). Ez utasítás részleteiből azt látjuk, hogy a bányák mívelésesok és csak nehezen legyőzhető természetes akadályokra talált, hogy a bányapolgárok elszegényedve, költséges vállalatokra kép telenek voltak, és uj mívelésektől különben is tartózkodtak ; hogy a bányásznép nagy részben elkedvetlenedve és demoralisálva, nem fejtette ki a kellő munkaerőt, hogy végre a bányaügy egészben véve a királyi kincstár követelései által túl volt terhelve, és külső háborítások ellen is alig volt képes magát tartani. Böheimb e megszorúlt viszonyok közt oly körültekintést és buzgóságot tanúsított, hogy a király elismerését is kiérdemelte. A míg ugyanis előbb az országban lévő bányakamarák a királyi kincstárnoknak voltak alávetve, ki valamennyi bányáról a maga személyében intézkedett, s e tekintetben a király rendeleteit hajtotta végre: *) Thurnschvamb Engelnél, Gescli. d. ung. Reiclis u. s. Nebenl. I. köt. 201. 1. 2) Mária királynénak 1538. Brüsselben febr. 16. Nagy-Lucsei Dóczy Miklóshoz intézett leveléből az tetszik ki, bog}' ügyeit akkor már »Egregius Joannes Dobraviczky Vice Camerarius noster Cremniciensis < vezette. (Az eredeti után). — Bányabiztosai számára 1540. kiadott utasításában a királyné Behaimet »vnsern vorigen Cammergrafen«-nak nevezi. (Sclimidt Berggesetze Ungarns I. köt. 124. 1.) 3) Schmidt, Berggesetze Ungarns I. köt. 121. sk. 11.