Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)
bányamesternek hivatalbeli utasításában. Minden jelenség oda mutat, hogy ezen gölniczi bányajognak feljegyzése a selmeczi régi bányajog utánzása akart lenni. A gölniczi bányajog későbbi fejlődésére és alkalmaztatására nézve azonkívül még a következő bárom adat is érdekes • t. i. 1) A bét felső-magyarországi bányaváros 1481. deczember 25-kén tartott gyűlésének batározmányai; — 2) A bányavárosoknak Lichtemfeldi Tengler Mátyás, a király főbányamestere (kuniglicher mayestat Oberister Sthaiger im Land czw Yngern) és körmöczi alkamaragróf mint királyi biztos elnöklete alatt, 1498. Rozsnyón tartott gyűlésén a keletkezett egyenetlenségek elintézése végett megállapított határozatai — és 3) Két ugyanakkor hozott érdekes bányajogi Ítélet, melyeknek egyike egy altárnának rendezésére, a másik pedig egy bányaadományozási ügyre vonatkozik. 86. §. 4. Bányajog az ország egyéb bányavidékein. I. Lényeges különbséget kell tennünk a jfem- és a sóbányászat közt; mert a kettőnek nemcsak természetes fekhelyeikben vannak egymástól nevezetes eltérő jelenségei, hanem jogi tekintetben is különféle szempont alá esnek. ~~ II. A fémbányászat jogi rendezésére nézve azokon kívül, a miket a selmeczi, körmöczi és gölniczi bányajogról mondtam, még nevezetes volt: 1) Hogy Nagy-Bányán és FelsőBányán egy bányarendtartás volt, mely egy ottani: 1535-ki ügy darabban e czím alatt említtetik: »königlicher Mayestat zu Hungern etc. Bergordnung in Neustadt vnd Mittelberg.« Azonban minden ügyekezetem mellett sem sikerűit eme bányarendtartás szövegét feltalálnom, vagy tartalmáról közelebbi tudomást szereznem. Az arra történt hivatalos hivatkozásból csak azt tudjuk meg, hogy német nyelven volt szerkesztve, s hogy 56 czikkből állott ; — 2) Hogy Erdélyre nézve az ottani bányászat ujjárendezésében nagy érdemű kormányszéki titkár Köleséri Samunak, hogy egy Gyulafehérvárott 1724. július 30-kán kelt jelentéséből azt tudjuk meg, Abrudbányán és Zalathnabányán egykor egy német nyelven megállapított bányarendtartás volt érvényben e czím alatt: »Bergordnung und Freyheiten tiber die Berg- und Goldwaschwerke zu Abrudbánya und Gross-Schlacken, und den dazu incorporirten Flecken, Dörfer und umliegenden Gebürg.«