Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

azon bányavidékeit, bol rezet nevezetesebb mennyiségben termeltek, s a nyers rézérczet itt összevásárolván, nagy nyereséggel vitték, különösen Yelenczébe és Elorenczbe. Massa város fent jelzett bányatörvénye világos tanúságáúl szolgál azon gondnak, mely ott a réztermelésre fordíttatott.

1) S minthogy a magyarországi rézbányák sokkal gazdagabbak voltak, mint a Massa mellettiek, s általán véve az olaszhoniak ; nem csoda, hogy az olasz államok kereskedőik számára a magyar királyok pártfogását megszerezni és szerződésileg biztosítani minden módon igyekeztek. Magyarországnak akkoriban még nem volt a mai értelemben határozottan kifejtett kereskedelmi politikája; úgy hogy egyes kereskedelmi czikkekre nézve beviteli vagy kiviteli tilalmak még nem léteztek. Tdegen kereskedők tehát, ha hazánkból mint ilyenek kitiltva nem voltak, a nyers rezet is szabadon vihették ki az országból. Valamennyi olasz állam közt legszorosabb barátságban Magyarország a genuai köztársasággal volt; s így igen természetes, hogy a genuaiak hazánkban sok kedvezményben is részesültek, és hogy kereskedésük a magyar király különös pártfogása alatt állt. Ezen oknál fogva adta ki I. Lajos király 1349. »Wissegrád in festő Beati «Tohannis Baptistae« privilégiumát, melylyel a genuaiak kereskedését Magyarországban szabályozta.

2) — Yelencze azl. Lajos királylyal 1358. és 1381. kötött két nagy békessége alkalmával, kereskedőinek csak a magyar területen való szabad járást és kelést igyekezett biztosítani ;

3) ennek halála után pedig kereskedelmi supJ) Ezen törvény 54--56. fejezetei a réz bányászata és kikészítésére nézve igen beható intézkedéseket (Capitula artis rameriae) tartalmaznak. s) »Ludovicus stb. quod quilibet Januensis, vei qui pro Januensi habeatur, et qui bono Januensium gaudeat, possit et valeat de cetero, et sine molestia aliqua reali vei personali portare et portari facere per aquam Danubii, et per terram veniendo de Orsuua versus Temesuar usque Budám ; ac etiam de Begno nostro Dalmatiae, tam per maré nostrum quam per viam Jadrensem, omnes res, merces et mercimonia cuiuscunque generis, spéciéi vei maneriei existant, similiter in Budám, et de iam dicta Buda in Jadram, absque solucione alicuius tributi commercii, pedagii stb. excepto auro et argento in specie stb.« 1.149. Históriáé Patriae Monumenta II. köt. Turin, 1857. 854. sk. 11. Wenzel Gusztáv, Magyar diplomacziai emlékek az Anjou-kor-