Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

III. Kitetszik ezekből, hogy a vasbányák mívelése, és a vasérczek kidolgozása (Zugutebringung) sajátságos szabályokhoz volt kötve ; melyek a nemes fémek, a réz, az ólom stb. bányászatának szabályozásától több tekintetben eltértek ; a nélkül azonban, hogy a vasbányászat közönséges iparág vagy földesúri jövedelem lett volna.

1) 72. §. A sóbányászat. I. A sóbányák Magyarországban 1492-ig a bányászat egyéb ágaihoz képest míveltettek. Bányászati főúri jogát (Jus Regale Minerale) azokra nézve a király úgy gyakorolta, mint más bányákra nézve: vagy saját emberei által mívelvén azokat, vagy a bányászati jogosítványt egyes földbirtokosokra, illetőleg egyes községekre ruházván át. Még az 1486 : 49. tvcz. szerint ez így volt ; míg az 1492: 30. tcz. folytán azon nevezetes változás állt be, hogy a sóbányászat kizárólag a, királyi kincstár számára tartatván feun,^) többé magánvállalat tárgya nem lehetett. Ehhez képest a sóbányászat királyi monopoliumának története tulaj donkép fejtegetésünk második korszakába esvén, itt csak az 1492. előtti állapotokról szólunk. A mennyiben ') A fenn jelzett szabályok a styriai, karinthiai és krajnai vastermelést tárgyazó intézkedések által nyerhetnek felvilágosítást, melyeket tüzetesen másutt (Oesterr. Zeitschrift für Rechts- und Staatswissenschaft, 1846-ki évf. II. köt.) ismertettem meg. Például szabadjon Albert ausztriai és styriai herczegnek egy 1342. »Pfinztag vor Sand Stephan« kiadott intézkedésére hivatkoznom ; t, i. »das für vns khomen vnser getreyer der Richter vnd sein Gesellschaft aus vnserem Eisenerczt, vnd haben vns fürgelegt vnd beweiset, das der Abbt vnd das Gottshaws von Sand Lambrecht zu irm Eysen mer f e w r (olvasztó hely) haben, den sü cze recht haben sülien. Darum sein wir en ain vnd ze rath worden, nach derselben beweisung, vnd mit des vorgenanten Abbtes vnd des Convents von Sand Lambrechts guten willen ; das sy nicht mer fewr haben süllen zu i rem Eysen dan vier auf des Gottshaws gut« stb. (Az eredeti után.) — A miből kitetszik, hogy itt a szabályozás súlypontja az olvasztó helyek vagyis u. n. tüzek (Feuer) rendezésében feküdt. Hogy e szabályozás a magyarországi vastermelésnél is meg tartatott, azt Dobsinára vonatkozólag Bax-tholomaeides László egy 1622-ki okmány közlése által bizonyította. (Comitatus Gömöriensis Notitia, Lőcse, 1806. 550. sk. 11.) a) » demptis fodinis salium, quae solius Regiae Maiestatis dominio et usui reservatae essent« stb. MAGYARORSZÁG BÁNYÁSZATÁNAK KR1T. TÖRT. 1 0