Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

biztosai 1552-ki jelentésének e szavait sem : »Communis est omnium Transylvanorum opinio et sermo, quod praeter ea loca, quae iam a proventu auri et argenti nóta sunt, multa alia sint loca metallifera adhuc intacta, praesertim in Terra Siculorum, qui neminem ad ea investiganda admittunt, et magis agrestes sunt, quam ut liis opibus frui possint.« E szavak hitelességét bizonyítja az újabb időben Balabányán keletkezett bányamívelés a Csikben, Szent-Domokos közelében, a Bálán hegység oldalán, mely Erdélynek legnevezetesebb réztelepe.

1) IX. Magyarországnak előbb u. n. kapcsolt részei, vagyis Horvátország és Szlavónia bányászata. 66. §. Általában. Horvátországban és Szlavóniában a jogés társadalmi élet alakulása a bányászatra nézve kedvezőnek nem mondható. Az ásványvilágnak földalatti adományai nem hiányoztak ugyan. De mellőzve, hogy ezek itt nem oly értékesek, mint akár Magyarországban, akár Erdélyben : sajátságos körülmény, hogy csak a hatalmasabb földbirtokosok voltak bányajogosítványok birtokában, s hogy egyetlenegy bányahelység sem létezett, mely szabad bányaváros állására emelkedett volna. Az itt űzött bányászat tehát nélkülözte azon szabadságokat, melyekkel az Magyarországban másutt bírt, s csak miután az 1523 : 39. t. ez. az általános bányaszabadság elvét mondta ki, fejlődött ki a kapcsolt részekben is a bányamívelés, tágabb dimensiók szerint. Ez mindazáltal második korszakunk körébe esvén; első korszakunkban csak azon földbirtokosokról szólhatunk, kik különös bányajogosítványokat bírtak. 67. §. Földbirtokosok, kik egyszersmind bányajogosítványok birtokában voltak. 1) Első helyen a keresztesbarátok székesfehérvári háza említendő fel, mely Petriz nevű birtokára nézve Pozsega megyében, tehát a mai Szlavóniában, bányajogosítványt már a >) Orbán Balázs : A Székelyföld leirása, II. köt., Pest, 1869. 92. sk. 11.; — Cotta Bernát: Ungarische und Siebenbürgiscbe Bergorte, Lipcse, 1862. 25. 1.