Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

Zsigmond király 1437. erősített meg, ünnepélyes privilégiummal. Offenbánya régi bányászatának maradványai azt bizonyítják, hogy a XYI. századig virágzó város volt, hogy a négy aranyvidéki bányaváros közt az első helyet bírta, s hogy ehhez képest e városok már többször említett közös bányatörvényszékén az elnökséget vitte. (57. §. II. és 61. §. II.) Később azonban a beállt szerencsétlen események csapásai alatt egészen elpusztúlt; olyannyira, hogy — mivel még történeti emlékei is megsemmisültek — egykori létéről is nagyobbára csak a vidék népének mondái adnak hírt.

1) A bányavárosok már többször említett 1525-ki ítéletlevelén kívül, csak Mátyás királynak egy 1487-ki törvénykezési okmánya maradt fenn, az akkor Offenbánya város és a hozzá szomszéd lupcsai kenézség birtokosai közt folyt per tárgyában, mely az abban kivonatilag közölt, több mint 30 okirat közt, Offenbánya város privilégiumainak tartalmát is közli. Ez okmányokat a mult században Fridvaldszky János,

2) s a jelen század negyvenes éveiben gróf Kemény János

3) tanulmányozták át szorgalmasan, Offenbánya történetére vonatkozólag. II. Ezekből azt látjuk, hogy Offenbánya 1325. Róbert Károly királytól bányavárosi privilégiumot, s lakosai mindazon jogokat, melyekkel akkor hazánkban az aranybányák mivelői bírtak, akkép nyerték, hogy aranybányájuk jövedelmének egy részét bányabér módjára a királyi kamarába szolgáltassák. S ehhez járult még a törvénykezési önállóság és a város körül mindenfelé fekvő földterületnek másfél mérföldnyi távolságig való birtoka.

4) E jogosítványokat azután Zsigmond 1437. ') Ilyeneket Fridvaldszky idézett munkájának 56. lapján részletesen olvashatunk. 2) Id. m. 57. 1. =) Kurz Antal, Magazin für Gescliichte, Literatur stb. Siebenbiirgens, II. köt. Brassó, 1 846. 335. sk. 11. *) »Ipse dominus Karolus Bex ad petitionem Urburariorum seu Magistrorum dictae aurifodinae eisdem hospitibus dictae Civitatis (Offenbánya) concessisset. ut perpetuo eisdem libertatibus, quibus aliarum aurifodinarum suarum Magistri seu operarii utuntur, ipsi et eorum posteri perfruerentur, similiter censum, scilicet octavam partém quaestus dictae aurifodinae Regiae Maiestati persolvere tenerentur stb. (s) terram ad