Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

V. Az ország éjszak-keleti részeiben. 49. §. Tájékoztatásul. Ide névszerint Szath m á r, Máramaros és B e r e g h megyék bányászata számítandó. 50. §. 1. Szathmár-megyében. I. Első kelyen Nagy-Bánya és Felső-Bánya említendők fel. Az itteni ércztelepek többnyire valóságos telérek, melyek a zöld-trackitot járják át, és néha a szürke trachitba és a homokkőbe is benyúlnak. Nagy-B ány áná 1 különösen a 3—6 lábnyi kereszthegyi telér fontos, mely e hegy tetejétől kezdve egész talpáig, s hihetőleg még nagyobb mélységbe is terjeszkedik. Innen délfelé a 4—6 lábnyi vastagságú Evangélista nevű telér vonul el; a város közelében pedig Yeresviznél, és a Foghagyma-völgyben, s Feketebányánál még több nevezetes telér is fordul elő. Felső bányának bányászati áldása az u. n. Nagyvagy Királybányában (Gross-Grube) van. Ezt az egész hegyet ugyanis keletről nyugatnak egy főtelér járja át, meredekül éjszakra dőlve. Vastagsága néhány hüvelyk és 10 öl közt változik, felfelé pedig sok hasadékra ágazik. A két városon kívül és azoknak környékén kiválólag Kapnikbánya említendő, hol a zöldkő-trachitot egy sok, nemes fémben gazdag ércztelér járja át, dél-nyugatról éjszakkeletre csapva; melyek mindössze egy széles telérövet képeznek, melyben az egyes telérek 0—80 sőt 100 ölnyi távolságra vannak egymástól. II. Az erdélyi bányahelyektől egészen különálló, s Máramarosnak tőszomszédságában lévő eme vidék bányászatának kezdetéről tudomásunk egyátalában nincsen. A mennyiben mindazáltal az 1209. körüli u. n. »Regestum de Várad«-ban említett »terra Bogdán« alatt hihetőleg Mármarosnak Szatmár megyével határos részét kell érteni *) ; azt lehet gyanítanunk, hogy e vidéken, s az annak közeli szomszédságába J) Wenzel Gusztáv : Kritikai fejtegetések Máramaros történetéhez, Pest, 1857. 12. 1.