Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. II. 1458–1526. (Budapest, 1928.)

szebbmenőleg támogatott s csak midőn a világháború reá, mint alispánra, rendkívül sok munkát rótt, adta át a családtörténet ügyeinek vezetését báró Bánffy János úrnak, aki azonban csakhamar hadba vonulván, kénytelen volt e megbízatást báró Bánffy Ferenc úrra átruházni. A háború után a családtörténet ügyét a rendkívül agilis báró Bánffy Dániel, Kazimir fia vette kezébe s néhai édesatyja nyomdokain haladva, vezeti ezeket az ügyeket ma is az atyjától örökölt tevékenységgel és szeretetteljes ügybuzgalommal. A Család most említett tagjainak nemcsak körültekintő gondosságukért, sok fáradozásukért, de kitartó türelmükért is őszintén hálás köszönettel tartozom s tisztelettel kérem nagybecsű támogatásukat a jövőben is. Súlyos mulasztást követnék el, ha néhai Thallóczy Lajosnak még haló poraiban is köszönetet nem mondanék azért a sok szíves fáradozásáért, amellyel egy-egy szigorúan elzárt levéltár vasajtaját előttem megnyittatta. Őszinte és igaz hálával tartozom néhai gróf Erdődy Imre és neje sz. gr. Migazzi Irma emlékének, akik nagyértékű és gazdag galgóci levéltárukat a legnagyobb liberalitással bocsátották rendelkezésemre. Soha el nem muló hálával és köszönettel tartozom egykori szeretett főnökömnek és mentoromnak Csánki Dezsőnek, aki nemcsak tőle telhetőleg könnyítette meg kutatómunkámat, hanem szinte atyai szeretettel állt mellettem s nyújtott munkámban segítőkezet, ha arra szükség volt. Nagy hálával és sok-sok köszönettel tartozom egykori kedves kollégáimnak, a m. kir. Orsz. Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára tisztikarának is, akik mindannyian kollegiális szeretettel és a legmesszebb menő előzékenységgel voltak kutatásaimban mindenha segítségemre. Különösen ki kell emelnem dr. Ányos Lajost, aki kiváló szaktudásával a másolás és összeolvasás nehéz és fárasztó munkáját osztotta meg velem. Végezetül hálás köszönettel adózom NagyMagyarország mindazon egykori — nagvrészt már nem is élő — levéltárnokainak, akik kutatómunkámban hazafias megértéssel támogattak s így ók is elősegítették e kötet megjelenését. Szeged, 192S. szeptember havában. Dr. Irányi Béfci.