Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. II. 1458–1526. (Budapest, 1928.)

in domo mea remanebunt, tam mobilibus, quam immobilibus propria sua auctoritate habeat potestatem excipiendi et aufferendi, huius nostri recognitionalis vigore et testimonio mediante. In cuius rei memóriám et firmitatem perpetuam praesentes nostras sigillo nostro autentico munitas emanare valuimus. Dátum in Sancto-Martino die sequenti post festum Ambrosii doctoris, anno domini 1504. Nicolaus de Besdi propria manu. Papiron, nyílt alakban. Az aljára nyomott papirfelzetű gyűrűpecsét ábrája elmosódott. Gr. Erdődy-levéltár, Galgócz. Lad. 97. fasc. 11. no. 24. (Lossonczy-iratok.) (V.) cccxx. 1504 augusztus 12. Petyén. Szentgyörgyi Péter országbíró és erdélyi vajda meghagyja a leleszi konventnek, hogy Losonczi Zsigmond budai prépostnak Butykai Mihálynál zálogban levő Mándok nevű szabolcsvármegyei helységét adassa vissza és eljárásáról tegyen jelentést. Amicis suis reverendis, conventui ecclesiae de Lelez, comes Petrus, comes de Sancto Georgio et de Bozyn iudex curiae serenissimi principis domini Wladislai, Dei gratia regis Hungáriáé, Bohemiae etc. ac waywoda Transsilvanus amicitiam paratam cum honore. Dicitur nobis in persona venerabilis et magnifici domini Sigismundi de Lossoncz, praepositi ecclesiae Budensis, quomodo ipse de et super illa pecuniarum sumpma, pro qua totális possessio ipsius exponentis Mandok vocata in comitatu de Zabolcz existens habita ad manus egregii Michaelis de Bwthka titulo pignoris haberetur, plenariam atque omnimodam solutionem atque satisfactionem impendere eandemque possessionem Mandok ad se recipere promptus esset et paratus velletque lege et consuetudine regni requirente. Super quo vestram amicitiam praesentibus petimus diligenter, quatenus vestrum mittatis hominem pro testimonio fidedignum, quo praesente magister Andreas de Chery aut Albertus vei Georgius de Pethenyehaza sin Melchior de Parlagh, aliis absentibus, homo regius de curia regia per nos ad id specialiter transmissus erga praefatum 1504. IV. 5.