Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. II. 1458–1526. (Budapest, 1928.)
Átírva a kolozsmonostori konventnek 1494 május 29-én kelt, Losonczi László és Drágfi Bertalan erdélyi vajdákhoz intézett jelentésében. Lásd a CCLXIII. számú oklevelet. CCLXIII. 1494 május 29. (Kolozsmonostor.) A kolozsmonostori konvent Losonczi László és Drágffy Bertalan erdélyi vajdáknak jelenti, hogy Losonczi Bánfi Bernát és László azon határigazító egyezségnek, a mely a Losonczi Bánfiak és Bikali Vitéz György, valamint Valkai Tamás között létesült, ellentmondottak. Magnificis dominis Ladislao de Lossoncz et Bartholomeo Dragfy de Belthewk wayvodis Transsilvanensibus et Siculorum comitibus, dominis et amicis ipsorum honorandis conventus monasterii Beatae Mariae Virginis de Colosmonostra amicitiam paratam cum honore. Vestrae noverint magnificentiae nos literas vestras reambulatorias nobis directas honore et reverentia, qua decuit, recepisse in haec verba: Amicis suis reverendis . . . . [Következik Losonczi László és Drágffy ^Bertalan erdélyi vajdák 1494 május 6-án Tordán kelt parancsa. Lásd a CCLXII. számú oklevelet.] Unde nos praemissis petitionibus vestrarum magnificentiarum annuentes, ut tenemur, unacum praefato Benedicto de Gezthragh, homine vestris, 1) nostrum hominem, videlicet religiosum virum fratrem Ladislaum sacerdotem custodemque, socium nostrum conventualem, unum ex nobis, ad praemissam executionem faciendam, nostro pro testimonio fidedignum duximus destinandum. Qui tandem exinde ad nos reversi nobis uniformiter retulerunt isto modo : Quod ipsi tertio die festi penthecostes proxime praeteriti ad facies praedictarum terrarum litigiosarum accessissent ibique iuxta continentiam praescriptarum literarum nostrarum fassionalium praescriptam executionem et arbitramentum celebrari facere debuissent, tunc nobilis Johannes de Rathon et altér Johannes Ag, familiares egregii Johannis Banfy de Lossoncz in personis egregiorum Bernaldi, filii condam Georgii Banfy et Ladislai (1494.) V. 20. r) ígyBánffy Oklevéltár. II.
