Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. II. 1458–1526. (Budapest, 1928.)

1489. VII.. 29. CCXXIX. 1489 július 29. (Arad.) Az aradi káptalan előtt Erdőhegyi Balázs a Losonczi Lászlótól zálogban bírt sarándvármegyei Borzát Dóczi Imrének 50 magyar aranyforintért zálogba adja. Dátum in festő depositionis beati Ladislai regis anno Domini millesimo quadringentesimo octuagesimo nono. Eredetije papiron, hátlapján viaszba nyomott mandorla-alakú pecsét körvonalaival, az Országos Levéltárban, M. O. D. L. 19560. jelzet alatt. 1489. IX. 10. CCXXX. 1489 szeptember 10. Buda. Báthori István országbíró meghagyja a leleszi konventnek, hogy Csapi János azon panaszát illetőleg, mely szerint Losonczi László a szabolcsvármegyei Eszény határában levő tiszai vizafogóját („sagenam sew capturam usonum eiusdem wlgo Zeghe vocatam") elpusztíttatta és az ugyanott levő „Morothnva" nevű halastavából a halakat kifogatta stb., tartson vizsgálatot és a vétkeseket idézze a király elé. Dátum Budae feria quinta proxima post festum Nativitatis Beatae Mariae Virginis anno Domini millesimo quadringentesimo octogesimo nono. Eredetije papíron, hátlapján (a hol a konvent 1489 szeptember 29-én kelt jelentésének fogalmazványa is olvasható) viasz zárópecsét körvonalaival; a leleszi konvent levéltárában, 1489:17. jelzet alatt. CCXXXI. 1489 november 4. Buda. I. Mátyás király Nagytárkányi István panaszára meghagyja a leleszi konventnek, hogy Nagyfalusi Bánfi Dénes, más néven Dezső („Dionisius alio nomine Desev Banfy de Naghfalw"), Albisi Zólyomi Miklós és Csaholi Bertalan ellen, — a kik, midőn az ő hajósai a zempiénvármegyei leányvári révénél őket a