Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. II. 1458–1526. (Budapest, 1928.)

tudomány tetelrol valokatt es minden egyeb fele per folta leueleket mellyeket ediglen az pispes

1) es az ew attyafyay ellen valtotak volna, erotelenne es hazontalanna teuek, sewt vgy kottek, hogy ha azok kezzwl elo vetnenek, az ky elo adna, annak lenne artalmara, mint hogy erotelenne es hazontalanna zorzek my előttünk. Mely dolognak bizonsagara ez my leuelenket fwgo pecet alatt attuk, Budán, zent Miclos nap vttan való cotorteken, 1483 eztendoben. Három oklevél kivonatával együtt

2) két összevarrott ívre írva ; a XVI, század közepéről. Külsején a XVI. század végéről való írással ez olvasható ; Abadrol, Zent-Imrehreol ualo leuel. Teobis uagjon it falu, nem chiak ezek: de ez chiak paria uolt, az originalokat kel ele keresni ezekreol. L i 1483. 1 XU. CCIII. 1484 február 3. (Várad.) A leleszi konvent előtt Bezdédi István özvegye Katalin, most Dengelegi Miklósné Losonczi Lászlót és fiait, Zsigmondot és Albertet bizonyos zálogösszeg lefizetéséről nyugtatván, nekik a szabolcsvármegyei Eperjes birtok felét visszabocsátja. Nos Georgius praepositus Waradiensis ac administrator praepositurae et conventus ecclesiae sanctae Crucis de Lelez memoriae commendamus, quod nobilis domina Katherina pridem relicta quondam Stephani de Bezded nunc vero consors Nicola de Dengeleg, filia scilicet quondam Nicolai Pangracz de Nagmyhal, coram nobis personaliter constituta, est confessa in hunc modum, quod licet medietas possessionis magnifici Ladislai de Losoncz Eperyes vocata in comitatu de Zabolch existens, ipsi dominae Katharinae per mortem praefati quondam Stephani de Bezded, in certa summa pecuniae titulo pignoris spectet et attineat, tamen quia idem dominus Ladislaus de Losoncz eandem summám pecuniae, pro qua eadem medietas possessionis Eperyes ad ipsam dominam Katherinam spectare dinoscebatur, ipsi dominae Katheígy, tollhibából, pispek helyett. 2) Egy 1413. és kettő 1540-ből. Lásd az elsőt az I. k. CCCLXXI. sz alatt, a másik kettőt az Oklevéltár harmadik kötetében.