Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

ELŐSZÓ XV 1650—1800. közötti évekből származó darabok teszik, a melyek szorosan véve csak a Bánffy Kristóftól származó legidősebb élő ágazatra vonatkoznak. Ebből az oklevéltárban aránylag keveset közlünk; adatait a családtörténetben értékesítjük. * * * Az oklevelek közlési módjáról kevés mondanivalónk van. Latin oklevelekben a mai helyesírást használtuk, miután a könnyen érthetőséggel szemben az a csekély előny, a mely a középkori, többnyire következetlen latin helyesírás feltűntetése révén a használók igen kis számára háramlott volna, számba sem jöhet. Az olyan írásbeli sajátságokat azonban, a melyekből az oklevél írójának kiejtésére, eshetőleg nemzetiségére lehet következtetést vonni, igyekeztünk híven feltűntetni. Tulajdonneveknél, más nyelvekből a középkori latinságba áthonosúlt szavaknál (p. o. iobagio, birsagium, voivoda), úgyszintén az előforduló magyar kifejezéseknél szigorúan az eredeti írásmódhoz ragaszkodtunk, még abban az esetben is, ha ugyanazon oklevélen belül az azonos szavak írása következetlen volt. A kisebb nyelvtani hibákat rendszerint kijavítottuk, csak ott vannak feltűntetve, a hol azok az oklevél írója vagy a kiállító fórum latin ismereteire jellemzőek. Az eredetiből kimaradt vagy kikopott szavakat, a mennyiben kiegészíthetők voltak, szögletes zárójelben találja az olvasó. Magyar szövegek ortograíiáján az 1600 előtti daraboknál csupán annyit változtattunk, a mennyit az érthetőség megkívánt; ki van tehát javítva az interpunctió, ki vannak küszöbölve a felesleges nagybetűk, viszont mondat elején s tulajdonnevek élére mindenütt nagy kezdőbetű van téve, akár használta azt az eredeti írója, akár sem. Az 1600 után kelt iratokban ezeken kívül még az i, y és j használatát helyesbítjük, a hiányzó ékezeteket pótoljuk s a helytelenül egybekötött szavakat (p. o. aztis) szétválasztjuk. Mindezen javítások olyan természetűek, hogy a közlött magyar szövegek nyelvészeti szempontból való felhasználását nem nehezítik meg. A kiadott okleveles anyag összetartozandóságát tekintve, feleslegesnek látszott a középkori oklevelek mutatóját az újabb-