Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)
1441. V. 23. Uá/ eisdem Vayvodis more solito rescribatis. Dátum Budae feria tertia proxima ante festum ascensionis domini anno eiusdem millesimo quadringentesimo quadragesimo primo. Kívül: Fidelibus nostris conventui ecclesiae de Clusmonustra pro magnifico Deseu de Loséoncz pridem ^ayvoda partium nostrarum Transsilvanarum et aliis introscriptis introductoria et statutoria. A kolozsmonostorí konventnek 1784 június 5-ikén kelt hiteles átiratában, a hol az oklevél külsejéről el van mondva, hogy az papiron, zárt alakban, a királynak papirfelzetű bírói pecsétje alatt volt kiállítva. Ugyanott az oklevélre vezetett konventi feljegyzés is át van írva, ezen szavakkal: Homo regíus: Anthonius de Gyrolth, noster: fráter Caspar. Contradictor fuít Michael filius Gereu de Vasarhel ín sua, necnon Johannis, Dávid, Michaelis et Emerici de eadem personis. Cítatio fuít facta feria sexta post assumptíonem beatae [Mariae virginis] ad octavas beati Johannis baptistae. Bánffy-levéltár Kolozsvárott. CCCCL. 1441 május 23. Buda. I. Ulászló király a kolozsmonostorí konventnek megparancsolja, hogy Losonczi Dezsőt az előbb Besztercze városához tartozott Lekencze, Szentgyörgy, Vermes és Tat birtokokba, a melyeket neki Erzsébet királynő elmaradt hivatali fizetése kárpótlásául adott, vezesse be. Wladislaus dei gratia Hungáriáé, Poloniae, Dalmaciae, Croaciae etc. rex, Lithuaniaeque princeps supremus et heres Russiae fidelibus nostris conventui ecclesiae de Closmonostra x) partium Transsilvanarum salutem et gratiam. Cum nos fidelibus sevitiis magnifici Desew de Losoncz, alias wayuodae Transsilvanensis, sicuti et quemadmodum alias serenissima princeps domina Elyzabeth regina tum pro fidelibus suis serviciis, sed et pro undecim millibus octingentis et triginta florenis auri, quibus dicto Desew ratione salarii sui debitorie obligata extitisse dicitur, possessiones Lekencze, Zenthgywrgh, Wermes et Thaath, in comitatu de Doboka existentes, quae alias ad civitatem nostram Biztricensem pertinuisse dicuntur, eidem Desew et suis 1 (1441.) yiJL48. IX. 5. \
