Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

parte eorundem Sigismundi et Dionysii praeallegatis domino episcopo et fratribus suis super huiusmodi novis actibus potentiariis iuxta vigorem et rigorem praetacti nostri generális decreti plenam et omnimodam ac indilatam satisfactionem adeo impendere exhibere debeatis, ut huiusmodi quaestionis materiam ad nos aliquatenus reduci non contingat modo aliquali; secus ergo facere non ausuri, si nostrae maiestatis mandatorum transgressores effici formidatis. Praesentes etiam perlectas reddi iubemus praesentanti. Dátum Constantiae sabbato proximo post festum ascensionis domini, anno eiusdem millesimo quadringentesimo decimo septimo, regnorum autem nostrorum anno Hungáriáé etc. tricesimo primo, Romanorum vero septimo. Seriem siquidem omnium praemissorum, ut fuerit expediens in literis memorati capituli nostrae fideliter rescribi iubemus maiestati. Dátum ut supra. Átírva Szabolcs vármegye 1417 november i-én kelt felterjesztésében. (Lásd a CCCLXXXV. szám alatt.) Ugyanezen napon a király Losonczi Zsigmond orsovai főkapitányhoz és fivéréhez Déneshez czímezett szigorú parancsot is bocsátott ki, a melyben meghagyja nekik, hogy az elfoglalt birtokot, tekintetbe vévén Upori László súlyos szenvedéseit és károsodását, azonnal bocsássák vissza régi tulajdonosai kezébe s ha azt hiszik, hogy abból őket jogosan illetheti valami, ország törvénye szerint biró előtt kereskedjenek. Tudatja velük a király, hogy ez ügyben Pálóczi Máté diósgyőri várnagy által tartat vizsgálatot. Gr. Erdődy-levéltár Galgóczon, lad. 97. fasc. 22. no. 17. A király második parancsát ezen ügyben lásd a CCCLXXXIII. szám alatt. 1417. V. 22. CCCLXXXII. 1417 július 17. Buda. Zsigmond király meghagyja a leleszi konventnek, hogy Losonczi Dénest az Imregi András és Miklós ellen elkövetett hatalmaskodás ügyében idézze meg. Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungáriáé, Bohemiaeque etc. rex fidelibus suis conventui ecclesiae de Lelez salutem et gratiam. Dicitur nobis in personis Andreae filii Ladislai de Imbregh et Nicolai filii Johannis de eadem, quomodo vir magnificus Dyonisius de Losonch silvas