Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

ubivis habitas occupare et in dominium earundem introire ac tamdiu conservare, donec iidem Mychael et Ladislaus filius eiusdem vei alii, quibus congrueret, de praemissis iuribus quartalitiis et dotalitiis, necnon centum florenis novis ac dupli eorundem, ipsisque mille florenorum auri satisfactionem exhiberent quo ad plénum, conservandi, utendi, et possidendi haberent facultatem. Voluerunt etiam partes praedictae, ut ubi temporis in eventu regia maiestas super hiis obligaminibus ipsis Mychaeli et Ladislao gratiam facérét, tales gratiae frivolae et nullius roboris haberentur. In cuius rei memóriám firmitatemque perpetuam praesentes eisdem Mychaeli et Ladislao filio eiusdem concessimus literas nostras privilegiales, pendentis autentici sigilli nostri munimine roboratas. Dátum Budae secundo die festi beati Mathiae apostoli anno domini millesimo quadringentesimo sexto. Hártyán ; a piros-zöld selyemzsinóron függött pecsét hiányzik. Országos Levéltár, D.O. 9164. szám. CCCLVI. 1406 április 11. Zsigmond király Losonczi László és György elkobzott birtokainak visszaadásáról szóló 1405 június 22-ikén kibocsátott adománylevelét, valamint a kolozsmonostori konventnek a nevezetteket illető 1405 augusztus 28-ikán kelt beiktató-levelét privilegiális alakban átírja. [S]igismundus dei gratia Hungáriáé, Dalmaciae, Croaciae, Ramae, Serviae, Galliciae, Lodomeriae, Comaniae, Bulgariaeque rex, marchio Brandemburgensis ac sacri Romani imperii archicamerarius necnon Bohemiae et Lucemburgensis heres universis Christi fidelibus, praesentibus pariter et futuris, praesentium notitiam habituris, salutem in omnium salvatore. Et si pietas ipsa caritatis amica et salutis speratrix regiam saepius salubriter inducit maiestatem, ut suorum subiectorum precibus ex solita et speciali gratia misereri sólet potius quam ulcisci, ad illos tamen suorum oculorum intuitum propensius iniicere consuevit, qui post commissum culpae lubricum et gratia, pro meritis 1406. II. 25.