Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

piscinis, nemoribus, silvis, pratis, gregum pascuis ac aliis utilitatibus quovis nominis vocabulo vocitatis, eidem domino Stephano bano et suis heredibus, heredumque suorum successoribus perpetuo possidendas, nullo penitus contradictore apparente in earundemque facie quarumlibet tribus diebus continuis ut moris est commorassent ac totidem diebus coram nobis, si qui apparebant contradictores, exspectarunt. Dátum secundo die dicti festi Epiphaniarum domini anno eiusdem M

m

o ccc

m

o nonagesimo primo. Átírva Zsigmond király 1392 márczius 10-ikén kelt privilegialis adománylevelében. (Lásd a CCCXVII. szám alatt.) CCCXIIL 1391 január 17. Neszt. Losonczi István macsói bán Gál nevű szolgájának meghagyja, hogy a Miklós fia Lászlótól elfoglalt erdőt levele felmutatójának adja át. Stephanus de Losonch banus de Machou mandamus tibi per praesentes, quatenus visis praesentibus silvam, quam de honere x) Ladislai filii Nicolai occupari mandaveramus, eidem, vei suo homini, harum exhibitori resignare debeas, aliud non facias. Dátum in Nest

2), in festő beati Antonii confessoris, anno domini millesimo tercentesimo nonagesimo primo. Kívül: Gallo isti

J) filio Lucae in Sancto Demetrio. 4) A leleszi konvent átiratában, a melyet a saját levéltárában őrzött eredetiből Mária Terézia királynő parancsára 1760 október 27-ikén adott ki. Bánffy-levéltár Kolozsvárott. 1391. I. 17. Az átíró oklevélben honore áll, nyilván olvasási hibából. 2) Ezen Neszt hihetőleg a hasonlónevű valkómegyei helységgel azonos. 3) Szent-Demeter, Valkó vármegyében. 4) így ; mit jelenthetet az ístí, nem valamely tulajdonnév torzalakja-e, meg nem állapítható.