Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

1291 literas, munimine nostri sigilli roboratas. Dátum magistro Michaele praeposito, Gregorio cantore, Paulo custode, Petro decano ecclesiae nostrae existentibus, anno domini m°cc° nonagesimo primo. Hártyán; vörös selyem zsinóron függő, kevéssé rongált pecséttel. Egyik szélén szakadozott. Bánffy-levéltár Kolozsvárott. Hazai Okmánytár, Vl/'köt. 376. lap. Utána közli az Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, I. köt. 187. lap. 1291 ?) (IX. 25. XXVII. 1291 kör. szeptember 25.(?) Veszprém. A veszprémi káptalan III. Endre királynak jelenti, hogy a mikor parancsa szerint Ják fia Tiba ispán Rezi és Zsid nevű (zalamegyei) birtokain határjárást tartott, a beiktatásnak Zsid egy részére nézve Csaba ispán, Rezi egyik darabjára vonatkozólag pedig Apor mester ellentmondtak, kiket is szent Mihály nap utáni keddre megidéztek. Dátum tertia feria proxima ante festum beati Michaelis archangeli. A gr. Festetich-levéltárban Keszthelyen levő eredeti után közölve van a Hazai Okmánytárban, VII. köt. 243. lap. XXVIII. (1292) január 25. Újudvar.*) Az újudvari ispotályosok konventje értesíti a veszprémi káptalant, hogy Damasa nembeli Márton fia Sándor, a kit IV. László király saját embere gyanánt a Tomajiaknak Tolmács és Kazár birtokokba leendő beiktatására kiküldött, ellenségeitől való féltében nem mert Veszprémbe menni, hanem előttük jelentette ki, hogy az általa végrehajtott beiktatás ellentmondás nélkül ment végbe. Viris discretis amicis suis capitulo Wesprimiensi conventus cruciferorum domus hospitalis de Noua-Curia continuum amicitiae incrementum. Noveritis, quod Alexander filius Martini de genere Damasa, homo domini regis, cum vestro testimonio ad J) Csáktornya közelében.