Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)
propter unionem et mutuae consanguineitatis dilectionem Dyonisio comiti filio Dyonisii quondam palatini de eadem generatione reliquit, tradidit et donavit perpetualiter possidendam, tali conditione interposita, quod si eundem Vrkun banum sine heredum solatio primum mori contingeret, praedictum dimidietatem possessionum dictum Vrkun banum contingentem, idem Dyonisius comes, simul cum alia medietate sibi devoluta, possidebít; si vero heredes habebit, extunc in ius et proprietatem heredum ipsius Vrkun bani portio eiusdem devolvetur. Praeterea, si praefatus comes Dyonisius heredum solatio destituatur, et primo eundem decedere contingat, medietas dictarum possessionum ipsum comitem Dyonisium attingens, praedicto Vrkun bano remanebit possidenda; si autem heredes habuerit, ipso facto ipsa dimidietas praefatarum possessionum eundem contingens, heredibus eiusdem remanebit. Ceterum, si Vrkun banus et Dyonisius comes praedicti heredum caruerint solatio, praefatas possessiones Nicolaus fráter sepedicti comitis Dyonisii et sui heredes, heredumque suorum successores iure perpetuo possidebunt, prout id per partes concorditer exstitit ordinatum. In cuius rei memóriám, perpetuamque firmitatem, ne ordinationis huius series processu temporis in irritum possit per quempiam revocari, praesentes concessimus literas, duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus discreti viri magistri Bartholomei, aulae nostrae vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri anno domini M°CC° octuagesimo, regni autem nostri anno nono, quinto Kalendas Decembris, indictione octava. Hártyán; zöld és piros sodrott selyemzsinóron lógó pecsétjéből csak töredék van meg. Gróf Erdődy-levéltár Galgóczon, lad. 98. fasc. 27. no. 7. Megjelent a Hazai Okmánytárban, VIII. köt. 208. lap. Kivonata megvan Pál országbíró 1332 január 21-ikén kelt ítéletében, amely a boszniai káptalannak ugyanazon év márczius 20-ikán kelt s I. Károly királyhoz intézett felterjesztésében van átírva. Lásd az előbbit a LXVIII., az utóbbit a LXIX. szám alatt. 1250. XI. 27.
