Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)
Dátum Budae, sabbato proximo post festum ascensionis domini anno eiusdem M°ccc m oxl m o septimo. Átírva a váradi káptalannak 1347 május 27-ikén kelt és (némi kihagyásokkal) Gilét fia Miklós országbírónak 1347 augusztus n-ikén kelt oklevelében. Lásd az előbbit a CXXIII., a másodikat a CXXVIII. szám alatt. CXXIII. 1347 május 27. A váradi káptalan bizonyságlevele a Jenő, Gerla és Mártontelke, valamint Szentlélek mk. Dienesmonostora határainak I. Lajos király parancsára történt megállapításáról. Capitulum ecclesiae Waradyensis universis Christi fidelibus praesens scriptum inspecturis salutem in omnium salvatore. Ad universorum notitiam, tam praesentium quam futurorum harum serie volumus pervenire, quod cum nos literas excellentissimi principis domini Lodovici dei gratia illustris regis Hungáriáé nobis directas recepissemus in haec verba: Lodovicus . . . (Következik I. Lajos király 1347. május 12-én kelt oklevele, lásd az előző szám alatt.) Nos igitur mandatis eiusdem domini nostri regis obedire cupientes, ut tenemur, una cum praedictis Nicolao plebano de Swmugy et Thoma dicto Tyúk, hominibus eiusdem domini regis, virum discretum magistrum Ladislaum socium et concanonicum nostrum transmisimus ad praedicta mandata ipsius domini regis fideliter exequenda, qui demum ad nos reversi et per nos requisiti nobis consona voce retulerunt, quod ipsi tertia feria proxima post festum Pentecostes proxime praeteritum ad facies praedictarum possessionum Jeneu, Gerla et Martunteluke vocatarum pariter accessissent et licet ipsi Franciscum castellanum de Pankata et de Desnye illuc vocassent, ipse tamen personaliter interesse noluisset, sed familiares suos vice sua ad eos transmisisset. Qui quidem familiares eiusdem cum villicis et populis de Jeneu quamvis illuc venissent, tamen una cum nobilibus comitatus de Zarand metas reambulare praedictorum possessionum recusassent, dicentes, quod si ipsi metas erexerint ostensas per ipsos bene quidem, alias ipsi quicquam per eos1347. V. 12.
