Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

1347. III. 4. Zempleniensi iuxta fluvium Tychye, ut dicitur, existenti habitam, quae titulo successorio ad ipsam dominam ut de iure paterno devoluta extitisset, cum universis utilitatibus et pertinentiis eiusdem portionis praedictae dominae, dedisset et vendidisset, ac coram nobis annotatus Paulus maritus suus auctoritate procuratoria dedit et vendidit eidem magistro Stephano bano, pro viginti marcis grossorum compoti Budensis plene persolutis ab eodem et receptis, sibi et suis heredibus iure perpetuo et irrevocabiliter possidendam tenendam pariter ethabendam, nullum ius nullumve dominium amplius pro se in eadem reservando ; literas etiam suas super dicta portioné possessionaria confectas et penes se habitas eadem domina cassatas et frivolas reliquisset et praedictus Paulus extunc reliquit coram nobis, viribus penitus carituras. Et Ladislaus filius eiusdem Corrardi ac nepos praedicti Nicolai filii Samod, portionarius de eadem possessione, similiter personaliter coram nobis comparendo, praetextu propinguioris vicinitatis et commetaneitatis, in hoc contractu plénum consensum prebuit et assensum partibus supradictis. Insuper obligavit se idem Paulus vigore earundem literarum procuratoriarum memoratam nobilem dominam uxorem suam ac suos heredes, praedictum magistrum Stephanum banum et ipsius posteritates, ab omnibus, ratione dictae portionis possessionariae processu temporis inquietare volentibus semper et ubique defendere et expedire laboribus suis propriis et expensis et in pacifico dominio eiusdem contra quospiam indempniter conservare. Praesentes autem, dum ad nos reportatae fuerint, ob maiorem rei evidentiam in formám nostri privilegii redigi faciemus Dátum in dominica Oculi anno domini M°ccc° xl-mo septimo. Hártyán, hátán a káptalani pecsét töredékeivel. Bánffy-levéltár Kolozsvárott. Ezen oklevelet Losonczi Dénes fia István kértére előbb 1351 április 2-ikán (sabbato proximo ante dominicam ludica), azután 1355 június 5-ikén (in crastino festi corporis Christi) mindkét alkalomból chyrographummal elválasztott két példányban privilegiális alakban átírta az egri káptalan. Mind a két oklevél, zöld sodrott selyem zsinóron lógó ép pecséttel, a gróf Erdődylevéltárban Galgóczon, lad. 97. fasc. 8. no. 7. illetve no. 8. alatt őriztetik.