Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. XI. (Pest, 1873.)

pedig ezen levéltárak mélyébe n m is hatottak. Másrészről azonban régen volt már tudva, liogy az ottani okmánykincseknek annál nagyobb fontosságot kell tulajdonítani, a mennyiben Horvátország története, melyről eddig csak igen hiányos és töredékes tudomásunk van. s mely Magyarország történetével egyet képez, általok nagy felvilágosítást nyer. Tkalcsics úr az első, ki ezen nevezetes történelmi kincsbányából tüzetesen merített. Nem lehet ugyan itt feladatom ezen munka részletesebb kritikai fejtegetésébe bocsátkozni; de akár az abban foglalt okmányok tartalmának fontosságát, akár azon lelkiismeretességet, pontosságot és szorgalmat tekintjük, mely ly el Tkalcsics úr azokat nem csak közölte, hanem hasznosításukat is helyes tárgymutató által elősegítette; a munka palaeographicus és okmánytani hiányai daczára is, arra az Árpádkori Uj Okmánytár szempontjából nagy súlyt kell fektetnünk. S ha szerző azon ösvényen, melyre lépett, tovább is hasonló szellemben haladni fog, a Kitonichok, a Kerchelicliek és a Skerleczek sorában az ő neve is tisztelettel fog említtetni. A dolog természetében feküdt, hogy jelen gyűjteményes munkánk Tkalcsics közleményeiből sokat kölcsönzött, részint azoknak rövid tartalmát említvén fel, részint egyes okmányokat terjedelmesen reproducálvám Különben az Arpádkori Uj Okmánytár ezen harmadik folyamának feladata az lévén, hogy az előbbi kettőnek pótlékáúl és kiegészítéséül szolgáljon; ennek folytán azoknak alapterve szerint van rendezve. Két kötetből fog állni, melyeknek elseje IV Béla király haláláig (1270.), másodika ezen időponttól az árpádi ház férfiágának III. Endre halálával 1301. történt kimúltáig terjed. Budapesten, 1873. septemberhó "28-kán. Wenzel Gusztáv.