Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. X. (Pest, 1873.)

nak •); mégis különösen figyelmeztetett Kovacliich „Repertórium expeditionis diplomatieo literariae per arehiva et bibliothecas Hungáriáé, Transylvaniae, Slavoniae et Croatiae annis 1810. usque 1816." fontosságára, melyből terjedelmes kivonatot is közölt

7), Azóta a fonalak, melyek által a magyar búvárok a tudományos külfölddel összeköttetésben álltak, mindinkább tágultak; s okmányi ügyeink kezelésében is magában álló gondot és munkásságot fejtünk ki. S valamint Fejér Györgynek nagy „Codex Diplomaticus"-a, úgy hazai okmány gyűjteményeinknek ujabb közzétételei is saját nemzeti felfogásunk szerint történtek. De bármint legyen ez, szoros tudományos tekintetben ezen iránybani gondoskodásunk és működésűnk nemcsak hazai történelmünk szükségleteinek, hanem az általános európai históriai kutatás és a kor kívánalmainak is tökéletesen felel meg. Mert helyesen mond ezekre nézve egy ujabb szakavatott külföldi búvár: „Unter den Geschichtsquellen nehmen die Urkunden unstreitig den ersten Rang ein. Sie gewáhren historische Nachrichten am unverfánglichsten, weil sie nicht liiefür, sondern um Rechtsverháltnisse zu bestimmen geschrieben worden sind; alsó gewissermassen den Stempel der Objectivitát an der Stirne tragen, insofern sie zur Feststellung von liistorisclien Ereignissen und Kulturverháltnissen dienen. Darin 6) az említett »Archiv« III. kötete 369. 1. 7) Az említett » Archív* VI. kötetében 132. sk. 11.